Mina&Violet KicsiLány//I’ve counted 456 words// Sosem tűnődtem el még azon, milyen befolyással lesz az életemre az első igazán sikeres riportom témája. Természetesen fontos, hogy érdekes legyen, máskülönben nem is érne el sikereket, de az se mindegy, miről írok. Ha valami teljesen elképzelhetetlen, új felfedezésről, ami aztán feledésbe merül, elszúrom a karrierem. Viszont ha valami bizarr dologról írok, még a hírhozót is meggyűlölik az emberek. Viszont az utóbbival érdemesebb kockáztatni. Az aurok kifogásolhatóan ugyan, de elvégzik a munkájukat, azonban könnyű hozzájutni a nyomozati anyagaikhoz, meg aztán a helyszínt is egyszerű kifigyelni. Ma már jobbnál-jobb lehallgató ketyerék állnak a rendelkezésemre, a sulis időkben még a puritán módszerekhez kellett folyamodnom. Gyerekjáték volt adatokat szereznem a nem régiben meggyilkolt négy mágusról. Az aurorok nem számítanak arra, hogy valaki egy ilyen ügy után saját szakállára nyomozna, tehát nem is ütközött akadályokba, hogy meghallgassam a kedves rendfenntartók véleményét. Elég sok mindent megtudtam, ahhoz képest, hogy a friss hullát nem láthattam a saját szememmel. Kívülről egyébként sem voltak nyomok rajtuk. Maga a helyszín sem volt különös, nem lehetett megtudni semmit a gyilkos személyéről. Az áldozatokról azonban kis nyomozás után rengeteg kiderült. Semmi közös nem volt bennük, származásukat, életstílusukat illetően nagy volt a szórás. Elvileg nem ismerték egymást, soha nem is találkozhattak. A gyilkosság módja is érdekes, hiszen megmérgezték őket, ugyanazzal a méreggel. Üvegcsét és címkét is találtak az egyik helyszínen, bár megállapították, minden esetben ezzel a méreggel öltek. Az üvegcsének azonban nem jártak utána az aurorok eddig, a legjobb tudásom szerint, így magam vettem kézbe az ügyet. Én a halálfalók lehetséges közreműködését kizárnám. Biztosan nem méreggel gyilkolnának, hiszen az a gyengék és a nők fegyvere, ők pedig nem nyúlnának ilyen lealacsonyító módszerekhez. Sajnos azonban nem értek a bájitalokhoz, épphogy átrugdostak ebből a tantárgyból, tehát többet nem igen tudok megállapítani erről a szerről. Az üvegcse és a rajta található címke egyedi. Az Abszol-úton található patikában állítják őket elő, másutt nem lehet hozzájutni. Mármint az üvegcséhez, a benne lévő bájitalról nem tudok semmit. Nem is volt más választásom, minthogy felkerekedjek és megkeressem ezt a patikát az Abszol-úton. Gyerekkoromban sokat kóboroltam erre, így sejtettem melyik patikába visz a lábam, de be még sosem tértem ide. Kifejezetten egészséges gyereknek tudhattam magam, sőt, az egész családomnak sikerült kimaradnia az egészségügyi kalamajkákból. Ismeretlen a patika számomra emiatt. Mikor benyitottam nem igen láttam semmi furcsaságot. A polcokon üvegcsék sorakoztak, bennük különböző színű italok, más és más hatással. Kicsit frusztrált a tudat, hogy a patikus, ha tökéletesen hazudik, bármikor átverhet engem a méreggel kapcsolatban, mert nem fogom tudni az igazat. Szerencsére, könnyen kiszúrom a hazugságokat, ha nem jól vannak álcázva. Meg úgy se tudnék mit tenni jelenleg, csak benézni a patikába. - Jó napot! Kaphatnék egy kis segítséget? – kérdeztem a szőke hajú nőt, aki valószínűleg a patika egyik munkatársa lehetett. Reméltem, ő tud majd segíteni nekem.
Tárgy: Mina & Violet - Answer time Vas. Nov. 27, 2016 3:03 pm
Amikor azt hiszi az ember, hogy minden nyugodt és semmi sincs, ami megzavarhatná ezt a békét, akkor kopog a káosz az ablakon. Vagy az ajtón, attól függ, melyiket van kedve használni. Most éppen beesek az ajtón, miután lélekszakadva rohantam vissza a pékségből, hogy bekapjak valamit. Tegnap dél óta nem ettem semmit, ezért már nagyon reklamált a gyomrom. Meg is értem, szegény alig kap valamit, és akkor is csak általában csokit, vagy valamilyen gyümölcsöt. Nem kifejezetten tesz jót, ezt anyu is megmondta, aki már látja a jeleit ennek. De nincs mindenre időm a patika és a kutatócsapat mellett, házimanót viszont nem fogok tartani. Nincs rá szükségem, és bár megengedhetem magamnak, szívem sincs rabságban tartani. Egyszerűen még egy olyat se tudnék magamhoz venni, aki szabad és megfizetem a szolgálatait. Tehát marad az a helyzet, ami most van. Beköszönök Briannek, a főnökömnek, hogy már nem kell aggódnia, megérkeztem, mikor rám néz, elmosolyodik, és kacsint egyet. Idejön hozzám, majd hozzáér a derekamhoz. Lépnék egyet hátra, de nem enged, így csak a nyelés marad. - Jól érzem, hogy egyre vékonyabb vagy? Menj hátra és egyél még egy kicsit, nem szeretném, hogy összeess itt nekem – elmosolyodik. – Nem tudnám megmagyarázni Mr. És Mrs. Scamandernek, hogy nem hajtalak túl. - Te most valójában miattam aggódsz, vagy saját magad miatt? – lesöpröm a kezét. – Nem kell aggódnod, anyám mindenről tud, biztos nem téged fog hibáztatni. Megfogja a kezem, és megcsókolja, mire tágra nyílik a szemem. Valaminek történnie kellett, mert eddig ugyan flörtölt velem, de az érintésekig még nem jutottunk el. Nyelek egy újabbat, majd kihúzom a kezem az övéből. - Brain, kérlek, fejezd ezt be. Nem neked kell aggódnod az egészségem miatt, hanem saját magamnak, és ha most megbocsájtasz, akkor dolgom van. Elindulok a bolt felé, majd lázas pakolgatásba kezdek, mintha valami komolyan lekötné a figyelmem, pedig semmi ilyen nincs, csak nem szeretnék a közelében lenni. Kilép utánam az ajtón majd megszólal. - Pont kérni akartalak, hogy legyél ma te a boltban, sok dolgom van itt hátul. Örülök neki, hogy magadtól elvállaltad a feladatot. Utálom, miért nem tudott volna egyszerűen megkérni? És gyanús a dolog, mert még sohasem akart ennyire hátul maradni. Valamit titkol előlem, de ez nem is annyira meglepő, hisz én is titkolok előle. Elkezdem letakarítani a polcokat, nem engedhetjük meg magunknak azt a hatalmas por mennyiséget, mint amit múltkor Vortigern tapasztalhatott, mikor leemelte azt az üvegcsét a polcról. Felfigyelek az ajtócsengőre, majd nem a pult mögé, hanem inkább mindjárt a kisasszony elé lépek. - Jó napot kívánok! – kicsit beljebb terelem a polcok között. – Természetesen. Miben lehetek a szolgálatára? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen fiatal és egészségesnek tűnő lánynak a patikából lenne valamire szüksége, de miért ne lehetne, hogy saját magának visz valamit? - Bájitalról, alapanyagról vagy kenőcsről lenne szó? Saját vagy esetleg másnak a részére?
Mina&Violet KicsiLány//I’ve counted 431 words// Nem nagyon volt még alkalmam a gyógyításhoz értő varázslók társaságában lennem, így mielőtt elemeltem az üvegcsét igyekeztem valamicskét utána olvasni a dolgoknak. Sajnos az ehhez való kompetenciám teljes hiányában csak fejfájást okoztam magamnak, lényegi információhoz nem jutottam, a sok vastag, poros könyvből semmit nem tudtam kihámozni. Igyekeztem azért valamennyire tájékozottnak tűnni, hogy meg se próbáljanak átverni engem, nem szeretem, ha megpróbálkoznak vele. Rosszul esik, ha palimadárnak nézik az embert, különösen, mikor feltűnően nem is érdekli őket, mennyire hanyagul hazudoznak. Ekkora mértékű arroganciára azonban nem számíthattam ebben az esetben. A méreggel gyilkolók sunyik, gyávák, és biztosan nem követnek el olyan hibákat, hogy lenéznek bárkit és gyermeteg hazugságokkal próbálják megetetni. Nem is igazán sejtem, hogy most a patikusokat kellene gyanúsítanom, vagy egy vásárlóról kéne kérdezgetnem. Egy erős mérget nyilvánvalóan nem adnak csak úgy el, lehetséges, hogy egy dolgozó csempészte azt ki innen. Vagy esetleg pult alatt kelt el a főzet. Mindenesetre, ha legálisan vásárolták meg, esetleg lesz feljegyzés is róla. Ez az egyetlen nyom, csupán ez köti össze a négy varázslóhalált, amire ideje lenne pontot tenni végre. Ezekben az időkben különösen fontos, hogy ne legyenek értelmetlen halálok és elpazarolt életek, elpazarolt hadierő. A filigrán alkalmazott a polcok mellől rögtön hozzám lépett, és úgy érdeklődött felőlem mire lenne szükségem. Miközben elkezdtem beszélni, a fehér táskámat kinyitottam és kutakodni kezdtem benne az üvegcse után. A sok kulcs, papír, sminktáska hangosan csörgött és zörgött, ahogyan összeütődtek a retikülömben. - A nagymamám nővérét én ápolom, jobban mondva felügyelem őt, hogy bevegye a gyógyszereit. Nem is igazán tudom, mit kell innia, egyszerűen csak a kezembe nyomta ezt az üveget, hogy töltessem újra, ha lehetséges. Azt mondta, innen hozták neki. Meg is van! – húztam elő a szalvétába átcsomagolt üveget óvatosan, majd lehúztam róla a szalvétát és átnyújtottam a nőnek. Végig az arcát néztem, próbáltam szemkontaktust felvenni, hogy kiszúrjam, felismeri-e az üveget. – Jó helyen járok? – tettem fel az ártatlan kérdést, persze tudtam, hogy igen. - Még azt sem igazán tudom megmondani, mi is a pontos betegsége, mármint van neki sok, ezt nem tudom, mire issza. Tulajdonképpen, már réges-rég a túlvilágon lenne a helye, olyan öreg már. – nevettem kínosan a végén. Igyekeztem úgy hangozni, ahogyan egy fiatal lány beszélne az idegesítő, öreg rokonáról. Sejtettem, hogy a beszélgetés végén majd rájön a nő, miért vagyok itt, de egyelőre muszáj voltam megjátszanom magam, hogy segítsen. - De, persze, azért szeretem az öreglányt. Amikor magánál van, mindig mesél történeteket a szüleimről meg a nagymamámról. A nagymamám is szerette a bájitalokat ám. – mosolyogtam illedelmesen. Én csak egy tudatlan fiatal vagyok, nem pedig egy riporter, aki az auroroktól lop bizonyítékokat és szennyezi be jelenleg is azokat.
Mennyire megbízhatatlan lehet a női megérzés, azt ennél az esetnél nem is tudnám jobban bemutatni. Azt hinni, hogy egy betévedt vevő ártatlan, úgy gondolom, hogy Vortigern óta át kéne gondolnom. Az a találkozás sok mindent megváltoztatott és átgondoltatott velem, de nem készíthetett fel mindenre. A mostani helyzetre sem, de hogy mennyire nem, azt majd később tudom csak meg úgy igazán. Mert egy jóakaró, egy barát, akinek szüksége van segítségre sokszor nem is az, aminek mutatja magát. Máskülönben mit keresne itt ez a hölgy most nálam? Elsőre ugyan feltűnő a mese, amit mond, hiszen ha tényleg felügyel valakire, akkor pontosan kéne tudnia miről is van szó, de talán csak beugrott és pechére pont nála fogyott el az üvegcse tartalma. Amint meglátom, el is mosolyodom. - Igen, jó helyen jár, de ezt az üvegcsét nem szoktuk újratölteni. A tartalma máskülönben összekeveredne, és ha a régiből akár csak egy csepp is maradt, akkor az megrontja az újat. Ha jól tudom, most pont van készen egy fiolával, de az nem elég az újratöltéshez, ahogy ön fogalmazott. Azért a biztonság kedvéért megnézem a kész anyagok listáját is a pénztár mellett. Ha jól tudom, az a fiola rendelésre készült, így nem adhatom csak úgy oda valaki másnak. - Azt a bájitalt nagyon betegeknek írják fel, csak a medimágus felírása szerint adhatom ki. Erről jut eszembe… – nézek fel a könyvből – Az idős hölgy elküldte azt is, vagy csak az üvegcsét? Egyébként igazam van, még ma délután jönnek majd a fioláért, ezért készítenem kell majd. Az üveg tartalma pedig méregként is alkalmazható óvatlan kezekben, ezért is van ez a nagy óvatosság. Ha jól emlékszem, akkor csak egy valakinek jár le most az adagja. - Ön Margareth Clamsy egyik rokona? Margareth megfelel a leírásoknak, de sohasem mesélt róla, hogy lenne egy unokahúga. Nem meglepő, általában saját magáról és az állapotáról panaszkodott. Ha jól tudom, valamilyen szerve kezdett elhalni, amit a medimágusok már nem tudnak helyrehozni, csupán ezzel a módszerrel és egy védővarázslattal lassítani a dolgot. - Nekem sohasem mesélte, Mrs. Porter, hogy valaha is nagy bájital mágus lett volna, pedig sokat beszélgetünk, mikor betér ide. Egyszer mindenképpen meg fogom kérdezni tőle, talán tud valami tanácsot adni, egy saját tapasztalaton alapuló jótanácsot. Keresgélni kezdek egy másik naplóban, és látom, hogy Mrs. Clamsy-nek valóban aktuális a rendelés, de kiadni akkor sem fogom tudni az üvegcsét. - Nos, Ms… Öhm, hogyan is szólíthatom? Amíg bemutatkozik, addig előveszek egy pergament és egy pennát. Jegyzetelni kezdek, ahogy mindig is szoktam, hiszen köteles vagyok írásban is átadni egy papírra a bájitallal járó veszélyekről a figyelmeztetést, és ha valaki olyan jön érte, akit egészen eddig nem is láttam, akkor még inkább igaz ez. - A bájital jelenleg nincs raktáron, délutánra viszont el tudom készíteni. Addigra hozza el nekem, kérem, a medimágus ajánlását is, mert gondolom, ez most nincs magánál. Azzal ugye tisztában van, hogy a bájital rossz adagolással halált is okozhat? Nem szeretném, ha valaki visszaélne ezzel a lehetőséggel. Így is alaposan utánajárunk azoknak az embereknek, akik ilyet rendelnek nálunk. Persze, máshol is lehet kapni, főleg a Zsebpiszok-közben elég népszerű, hiszen olcsó és mégis hatásos. Csak megitatni az üvegcse tartalmát elég macerás valakivel, aki nem akarja meginni. Kérdőn nézek a kisasszonyra, mert nekem nagyon úgy tűnik, erről nem tudott eddig. Felé nyújtom a lapot. - Addig is olvassa ezt át, kérem. Szükséges lesz az aláírása, hogy átadhassam az üvegcsét.
Kezdőlap
