Lilith && Adam - Do you miss me?

Kedves hétfő, én… nincs bajom vele, mindig is szerettem, mostanában különösen, hisz nem zargattak semmilyen küldetéssel, bár lehet ehhez köze van annak, hogy a rendőrök újraakarják nyitni azt az ügyet, melyet nem szeretnék. Adam Rogers, talán te állsz mindennek a hátterében, mert ha igen, van számodra egy szép golyócskám, amit szeretettel engedek a rusnya koponyádba.. De ezen kár gondolkodni, úgysem fogunk még egyszer találkozni, így tehát alkalmam sem lesz rá, inkább jobb lenne, ha elindulok, bár azért mégis vannak kellemetlen meglepetések, mint például egy nem várt küldetés, melyet rám sóznak. Meg kell ölnöm egy drogkereskedőt, aki három utcával arrébb építette ki a tanyáját. Gondolhattam volna, hogy nem a két szép szememért kaptam az egyik legjobbnak titulált hotelban szobát, de egyszer én is eljátszhattam a gondolattal, nem? Balra az egyik éjjeliszekrényen egy fekete bőr utazótáska van, gondolom este behozták a mára szükséges dolgokat, remélem nem egy nyamvadt koktél ruha van benne, mert előszeretettel tapogatnak benne, nekem pedig hagynom kell, hogy minél közelebb jussak az én kicsi célpontomhoz. Ideje lenne megnézni a tartalmát, de levelet még sosem hagytak nekem, mindig személyesen mondták el nekem a részleteket. Mellettem lévő ürge meg horkol, nem is volt jó az ágyban, azt sem értem mit keres még itt, így fülét megcsípve rángatom ki az ajtón, ő meg visítva ébred fel, ez mind elkerülhető lett volna, ha időben lép le innen. Ruháit kidobálom vele együtt, majd bevágom az ajtót és felbontom a levelet, amit nekem szántak.
Lilith,

Most végképp nem hibázhatsz, tudom hogy nem szoktál, azonban a lehető legnagyobb odafigyeléssel hajtsd végre a ma esti műveletet, mert a legkisebb hiba is végzetes lehet. Kivételesen nem kell részt venned a mai partyn, egy tetőről kell kilőnöd az illetőt.

Mr. A.

Sosem volt beszédes az öreg, most sem az.. De ha esti dologról van szó, akkor ráérek benézni a terepet és megnézni milyen játékszerrel kell kiiktatnom egy szerencsétlent. Szóval felvettem a melegítőmet, majd kicsit nyújtottam a szobámba, mivel a tegnap esti testmozgás nem fárasztott le, jól fog esni ez a kis futás, igazi felüdülés lesz izmaimnak. Mielőtt kiléptem volna a szobám ajtaján, eldugtam a táskát a kandalló kéményében, nem szeretném, ha egy takarító túl kíváncsi lenne és nem tudna ellenállni a kísértésnek, hogy kinyissa a táskát. Arról meg már nem is kell beszélnem, hogy rengeteg enyves kezű lehet ezek között, sosem bíztam az ilyen helyekben. Volt még egy dolog, indulás előtt, el kell vinnem magammal egy csinos 9 milis fegyvert, sosem lehet tudni, hogy mi történik velem az utcán.
Kiléptem az ajtón és lefutottam gyorsan a lépcsőn, majd kimentem a kijáraton és szívtam egy mélyet a londoni párás levegőből, szerencsére ma nem volt szmog, tiszta volt a levegő. Nem esett semmi, se hó, se eső, ez egy száraz napnak ígérkezik és ilyen napokon a legjobb futni. El is indultam és minden olyan átlagosnak és egyszerűnek, futottam pár sarkon át, majd megpillantottam egy ismerős arcot, ami semmi jót nem ígért.. Adam? Nem, ő nem lehet itt, csak nem volt olyan ostoba, hogy visszajött ide és amúgy is, mit keresne itt? Mit keresne pont itt? Csak nem engem követ? Kérdőn vonom fel a szemöldökömet, majd rávisz a lélek, hogy utána menjek és kövessem a tömegben, nem árt óvatosnak és meggondoltnak lenni, ismerem az utcákat, rengeteget jártam erre és ő most épp egy zsákutca felé tart, ha csak nem tévesztem össze valakivel. Miután bement, én még vártam kint pár másodpercet, megkötöttem a cipőmet és néztem a tömeget, senki sem követ a szemével és nem is kapják el hirtelen a fejüket, ezek szerint egyedül jött ide. Jó régen nem láttam és nem hiszem, hogy képes lenne elbánni velem, rengeteget tanultam azóta, előveszem a fegyvert és úgy lépek be a zsákutcába, miközben egyetlen pillanatra sem vesztem szem elől, látom ahogyan engem néz. Nem tudom, hogy mit kéne neki mondanom.
- Mit keresel itt, Adam? – végül egy kérdéssel indítok, mert szerintem semmi keresnivalója nincs itt, természetesen arcom tökéletesen érzelemmentes, mint mindig, mint azon az estén. Ott sem akartam bántani, de nem én döntöttem, nem én irányítottam, most azonban én irányítok, mert nincs itt senki, csak ő és én. Gondolom, hogy elbasztam az életét, de ettől még nem kellett volna felkeresnie, egyedül és fegyvertelenül, nem hiszem hogy elfelejtette azt a búcsúajándékot, amit évekkel ezelőtt neki adtam.