Lazarus Mortara

1804-1814, Poveglia, Olaszország
Egy Pestisben haldokló, mugli nő sárvérű gyermekeként lát napvilágot Poveglia lazarettonak, karanténterületnek minősíttett szigetén. Mivel túléli a lappangási időt anélkül, hogy mutatkoznának rajta a betegség tünetei, az itt állomásozó felcser a gondjaiba veszi és a saját gyermekeként neveli fel. A fiú életének első évtizedében nem lát mást, csak szenvedést, halált és pusztulást. Erőteljes mágikus képességei már rendkívül korán, 4 évesen megmutatkoznak. A babonás haldoklók hol démonnak, hol angyalnak titulálják, aki egy gyerek alakjában érkezett el értük.

1815-1822, Beauxbatons, Franciaország
Közvetlenül a szigetre érkezik el érte az a varázsló, akivel később szoros kapcsolatot ápol majd. A bájitaltant oktató férfi elmagyarázza neki és nevelőapjának, hogy mennyivel több lakozik benne annál, semmint hogy a szigeten pazarolja el tehetségét. Megígéri apjának, hogy egy napon visszatér majd, mint erős gyógyító mágus, aki képes megváltoztatni a világot.
Miután a karanténállomást lezárják, apját leszerelik és Olaszországban telepedik le egy kis faluban gyógyítóként. Lazarus hazajár hozzá a szünetekben és megtartja ígéretét: a medimágia felé fordul. A hét év alatt kifejlődik benne a tudat, hogy a probléma a varázslók ignoranciájában gyökeredzik. Mintha csak félnének, elzárkóznak a varázstalanok elől, akiknek azonban szükségük lenne a segítségükre. Véleménye szerint a mágiára mindenkinek szüksége van, utolsó három évében a mágikus affinitás kialakulását és kialakíthatóságát kutatja. Mi hiányzik a muglikból, ami a varázslókban megvan?

1822-1829, Párizs, Franciaország
Kiemelkedő teljesítménye és kutatóhajlama miatt felvételt nyer a párizsi mágusok ispotályába. Kezdetben általános medimágusként tevékenykedik, majd specializálódik a különös, gyógyíthatatlan magigenetikai esetek feltárására. Rendkívül sok kutatást végez ilyen esetek boncolásával, belefolyik a pszichológiába, az elme működésébe, bár ez utóbbiról erősen úgy tapasztalja, hogy nincs köze a mágia kialakulásához.

1830-1833, Párizs, Franciaroszág
1830-ra úgy érzi, elérte területe határait. Bár lenne mit tanulnia, saját érdeklődési köre feltáratlan és nincs elég eszköze hozzá, hogy hatékonyan folytassa a kutatásokat. Ezen frusztrációjának eredményeként kerül közelebbi kapcsolatba egyik betegével, aki felnyitja a szemét arra, hogy ha haladást akar elérni ebben a világban, olyan módszereket kell találnia, melyeket mások nem tudnak, vagy nem merészelnek megpróbálni. Milo behatásának köszönhetően Lazarus alvilági ügyletekbe keveredik, a medimágia mellett másodállásban méregkeverő lesz. Egy csempészbandának készít hasznosítható anyagokat, cserébe azok beszerzik nekik, amire szüksége van.

1833-1842, Párizs, Franciaország
Apja halálának tudatával egyre kíméletlenebbé és módszeresebbé válik a medimágia területén is. Újításai és kreatív ötletei sokszor fájdalmasak, kegyetlenek, etikátlanok. Áldatlan tevékenysége ha nem is kerül bizonyíthatóan napvilágra, de erősen megkérdőjelezhető hozzáállása miatt eltanácsolják az ispotályból. Dühében teljes egészében az alvilági ténykedésbe temetkezik, lendülete hamar kinövi az igényeit immár kielégíteni képtelen bandát, módszeresen veszi át az irányítást Milo segítségével. Ez utóbbi válik vezéregyéniségévé a gyors ütemben, rendkívül hatékonyan egy kézbe összekapart Francia feketepiacnak, míg ő a háttérből machinál. 1830-ban Lazarus beavatkozik a mugli politikába is, Louis-Philippe oldalára áll, etikátlan varázsmódszerekkel segít elintézni, hogy megválasszák. Az új vezetés innentől kezdve rengeteg erőforrást juttat nekik, míg következetesen szemet huny olyan megkérdőjelezhető minőségű tevékenységek felett, melyek egyaránt érintik a mugli- és varázslótársadalmat is.
1842-re súlyosan elharapódzik a helyzet a sötét varázslók és a francia máguskormány között. Majd két éven át aurorok üldözik, s bár nem sikerül elkapni, kisebb bandáikat kíméletlenül felszámolják. Végül a franciák az angolok tanácsára dementorok segítségét veszik igénybe. Az év decemberében elfogják, helyben megkapja a Dementorcsókot, ám az őt védő varázslók bosszúból elpusztítják a kárhozati teremtményt.
Ekkor olyasmi történik, amire senki nem számított: a táplálkozás közben szétfoszló létforma felköhögi magából lelkének megtépázott, elkorcsosult maradékát, s az elváltozva bár, de visszaköltözik eredeti gazdájába. Eltelve a súlyosan negatív energiától, a maroknyi mágus maradékát egyesével gyilkolja meg, kitörölve ezáltal az eseményt a leendő történelemlapok közül.

1843-1845, Poveglia, Olaszország
Visszatér szülőhelyére. A súlyosan elhagyatott sziget tökéletes bázisnak bizonyul, ide menti a felhalmozott tárgyi értékeit, kutatási anyagait. Két és fél éven át él visszavonultan, távol a varázslóközösségtől. Megfelelő erőforrások híján a lelkesedése megcsappan, súlyos mértékben megszenvedi a dementorcsók utóhatásait, mintha apránként meghalna benne minden jóérzés, öröm, vágyakozás. Kétségbeesésében újra és újra visszatér néhány órákra abba a házba, ahol egykor apja élt. Egy ilyen alkalommal használja először az elpusztult dementortól eredő képességet. Eredetileg pusztán azt kívánta tesztelni, érez-e bármit, de arra egyáltalán nem számít, amit a szerencsétlenül járt virágáruslánytól lopott csóktól kap. Mámoros érzés. Őrjítő, kívánatos, gyönyörű. Belülről rothadó, immár átértékelt szenvedésében és saját megváltozott képességeinek hatására arra a következtetésre jut, hogy a mágiaaffinitás a lélekhez köthető. Elhatározza, hogy felderíti a lélek misztériumát.

1845-1860, Ausztrália, India, Szaúd-Arábia, Törökország, Skandináv-félsziget, Írország, Spanyolország, Brazília, Bolívia
Az elkövetkező 16 évet azzal tölti, hogy bejárja a világot, értékeli a különböző kulturális eltéréseket, felfogásokat, kutatja a hiedelemvilágokat és babonákat. A lélek kérdése meghatározó tényezővé válik, miközben másokon élősködik.
Ebben az időszakban szinte állandóan nyughatatlan, mozgásban  van, keresi a különböző behatásokat, tapasztalásokat, bár a hopponálás erősen mozgékonnyá teszi, mintha egyszerre lenne mindenhol. Puszta kíváncsiságból több alkalommal is megházasodik és gyermeket nemz, ezek közül azonban egy sem örökli nem hogy speciális, még mágikus affinitását sem. A gyerekek 11 éves koruk után kísérleti patkányként és végül hat láb mélyen végzik.

1861-1896, Amerika
Mágusnemzői képtelensége felett érzett elkeseredésében, de immáron saját halhatatlanságának tudatában 1861-ben Amerikába megy a Polgárháború vérszagát követve. Nevelőapja nyomdokaiba lépve felcsernek áll, bár egészen biztosra vehető, hogy Marco végtelen csalódottsággal szemlélné egykori nevelt fia áldatlan ténykedését. Emberellenes bűntetteire fény derül ugyan a háborús időkben, ám mert az ellenség katonáin kísérletezik, a muglik nem lépnek fel ellene. Rendkívül élősködő életmódot folytat és rákap az élet ízére; a következő időszakban háborúról-háborúra jár, akár a Pestis, melyben született. Rengeteg indiánok ellen vívott háborúban vesz részt, a rézbőrűeken kísérletezik, s mert a mugli világban épp elég szörnyűség történik, a varázslók számára nehéz megállapítani, hogy mágia van a dolog mögött. Ennek ellenére kétszer is előfordul, hogy aurori üldöztetés miatt kénytelen dezertálni.

1897-1907, Kenya
Az utolsó aurori üldöztetés miatt végül egészen Kenyáig menekül, ahol a vadon elnyeli magába. Nem tudósnak való terület, ám eddigre olyan mértékig teleszívta magát háborúskodással, hogy képes gyakorlottan alkalmazkodni a szélsőséges elvárásokhoz. Nem tervez sokáig maradni, ám végül elcsábítja a hely vad szépsége, vérgőzös, mégis erősen spirituális szellemisége, itt ragad tanulmányozni a helyieket. Majd három évébe kerül, míg sikerül közel férkőznie a nanduk törzséhez, mely kizárólag azért következhet be, mert egy kifigyelt "szerencsés véletlen" folytán segít súlyosan károsítani a Kenya-Uganda vonalon épülő Brit vasútvonalat. A törzs befogadja, eltanulja a nyelvüket, rövid idő múlva egyfajta törzsi sámánként tekintenek rá a babonás népek.
Az elkövetkező időszak véres és módszeres. A Briteket és az egyéb, idegen erőnek engedelmeskedő helyi törzseket egyaránt támadja, az erre vetődő varázslókat módszeresen felemészti.
Rengeteg gyermeket nemz ebben az időszakban, közülük azonban egy sem éri meg az egy éves kort, vagy egyenesen halva születik. Kutatásainak eredményeként megállapítja, hogy azok az utódok, melyekben öröklődik a mágikus affinitás, képtelenek életben maradni a lelküket felemésztő behatások miatt.
E felett érzett csalódottságában találkozik életében először Lethifolddal. A teremtmény egészen megigézi, s bár sokáig tart, amíg sikerül becserkésznie, végül szemtől-szembe kerül vele. Nem tudni pontosan, hogyan lép szövetségre a különös teremtménnyel, de az egészen bizonyos, hogy már új köpennyel a vállán és egy tömegmészárlás száradó vérével a kezén hagyja el az országot. Nem hagy maga mögött olyanokat, akik beszélni tudnak róla.

1908-1913, Váránaszi, India
Megrendül a hite abban, hogy valaha is képes lesz elérni a célját. Visszafogja magát, szinte tessék-lássék próbálkozásokba bonyolódik, inkább a hedonista élvezetek jellemzik az elkövetkező éveket, semmint a haladás. Az időszak nagy részét Indiában tölti a szellem- és hitvilágot tanulmányozva. Csatlakozik a helyi varázslóknak fenntartott ispotályhoz álnéven és bár hazudott iskolátlansága nem engedélyezné, a kritikus igények és lenyűgöző tudása miatt alkalmazzák. Öt évet tölt el itt, látszólagos jókedve, megértő, barátságos jelleme törékeny látszat. Háttérben végzett áldatlan tevékenysége a gyenge kézben tartott indiai mágiaügy miatt soha nem lát napvilágot annak ellenére, hogy átkos létezése köré "Sangadi", azaz "Lelketlen" néven számos rémtörténetet és legendát építenek. Végül eluntja a kihívásoktól mentes, unalmas létezést, s az első világháború szele otthonában, Olaszorságban éri el.

1913-1918, Róma, Olaszország
Magát is erősen meglepve, életében talán először, úgy istenigazán szerelmes lesz. Ha mindez nem lenne elég, egy avatatlan muglival ráadásul. A férfi - tehetséges művészként - több alkalommal is megfesti őt, bár erősen vallásos beállítottsága miatt tagadja a kettejük között húzódó, érzékeny, szoros érzelmi szálakat. Lazarus önmagától eltérő módon nem erőszakoskodik vele, helyette időt töltenek egymással: rengeteget elmélkednek a lélek kérdésén, Lazarus pedig megtanul türelmesnek lenni és lenyugodni. A Lethifold etetését leszámítva a jelenléte nem képez negatív befolyást, még a mágiahasználattól is jóformán teljes egészében visszavonul, mecénásként támogatja a művészt.
A béke időszaka addig tart, amíg 1915-ben az ország háborút hirdet az Osztrák-Magyar Birodalom ellen. Mentoráltját besorozzák katonának, s ő hiába próbálja meggyőzni arról, hogy a háború nem az ilyen széplelkületű fickóknak való, végül mindketten a fronton kötnek ki.
A rendkívül gyengekézzel vezetett és meglehetősen rosszul felszerelt olasz csapatok között ismét mágiát használni kényszerül a túlélésük érdekében. Ez felébreszti benne a régi ingert, elkezd az ellenség katonáinak érzelmein és életén élősködni. Egy ilyen húzása közben derül fénye arra párja szemében, hogy milyen lelketlen szörnyeteg is valójában. A sátán katonájának nevezi. Végül Lazarus saját kezével végez vele, amikor ráébred, hogy a férfi soha nem lesz képes elfogadni őt.

1919-1947, Poveglia, Olaszország
A csalódást követően - majd egy évszázad után - visszatér Poveglia szigetére, ezúttal végleg. Mostanra mágiája épp elég fejlett ahhoz, hogy saját mugli- és varázslómentes övezetet alakítson ki. Szövetségre lép a Pestis áldozatainak és az ő létezése előtti időkben dívott vesztegzár itt ragadt szellemeivel, kiterjesztve ezáltal a sziget védelmét.
Ezzel egy időben beszivárog Olaszország háború után erősen instabil politikai életébe, manipuláció útján eléri, hogy 1922-ben Povegliát ismét karanténterületnek nyilvánítsák és erőforrásokat biztosítsanak egy elmegyógyintézet üzemeltetésére.
Rendkívül sötét korszak köszönt a szigetre, Lazarus a pácienseken kísérletezik, az elme működését, a lélek palackba zárhatóságának módszereit kutatja. Szabályosan élősködik betegein, s az évek múlásával hatása egészen olyan állapotokat idéz elő, akár ha dementor járna a szerencsétlenek között.
Behatása alá kerül az az orvos is, akit végül minden emberiségellenes bűntettéért vádolnak. A gyenge jellemű, ám igen nagy tudása miatt értékes férfi rendkívül sokat tartózkodik az Imperius átok hatása alatt, míg végül 1930-ban a teljes őrület hatásán öngyilkos lesz.
Mint befektető, aki "jobbá teszi ezt a helyet", ekkor hivatalosan is átveszi az elmegyógyintézet vezetését Lazzaro delPierro néven. Kamatoztatja betegein az elmúlt évszázad tanulságait, továbbra is embertelen kísérleteket folytat. Párhuzamosan szövetkezik a Velencei maffia egy mágusokból álló csoportjával, mely innentől fogva Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Magyarország területéről szeret neki varázsló-pácienseket. Ebben az időszakban kezdi meg ritkaság gyűjtési mániáját.
Grindewald machinálására gyakorlatilag teljességgel érzéketlen és érdektelen. Semmi jelentősége számára azon kívül, hogy a varázslómaffia és ezáltal a feketepiac is virágzik a háborús időszakban. A II. Világháború ideje alatt a sziget a fertő melegágya, elsődleges karanténterület, rengeteg sérült, fertőzött, vagy kritikus idegállapotban lévő katona landol nála, esetleg - és ők a szerencsésebbek - a közeli San Servolo szigetének rehabilitációs intézetében.
A háború végére elunja a további eredményeket nem hozó mugli-kísérleteket, elkezd specializálódni a különlegesnek vélt esetekre.

1848-1960, Povelgia, Olaszország / Közép-Szibéria nyugati peremterülete
Ludovit Patejdl egy számára szerencsétlen, ám Lazarus szempontjából igencsak szerencsés véletlen folytán látogat el hozzá. A férfit elképesztő tudása miatt látja vendégül, ekkor azonban a magientográfus még aligha sejtheti, hogy ez a látogatás egy egész évtizedre húzódik majd.
Lazarus elegánsan válogat az eszközökben. Hol kreatív kínzásokkal, hol kellemes délutáni teázgatások során szedi ki belőle az élete során felhalmozott tudást. 1955-ben aztán a megőrjített férfit a hűséges orvoskollégák gondjaira bízza, ő pedig Közép-Szibéria nyugati peremére utazik. Hála az alapos útmutatásnak, felleli azt a bizonyos törzset, melynek állítólag és különös módon minden tagja természetes mágiaaffinitással születik. Ludovit személyazonosságát felhasználva illeszkedik be a törzsbe, ami ugyan nem megy gyorsan, ám Kenyában épp eleget tanult az adaptációról ahhoz, hogy türelmes legyen.
Éveken át tanulmányozza őket, míg végül az egyik nő megfogan neki. Mintha csak az elmúlt 150 év sikertelenségéért akarná kárpótolni az élet, ikrei születnek. Ezirányú tapasztalatok híján tartózkodik attól azonban, hogy saját, erőteljesen negatív behatását gyakorolja a kölykökre és elhagyja a közösséget. Egy évvel a születésük után tér vissza újra, hogy ellenőrizze, képesek voltak-e a túlélésre.
A siker láttán arra jut, hogy a népcsoport képes megfelelően nevelni a kicsiket, ezért - bár fél szemét mindig rajtuk tartja, mint valami gonosz szellem -, hagyja hogy a fiúk a természet rendje szerint fejlődjenek.

1961-1969, Poveglia, Olaszország / Románia
Sötét örömmel tér vissza Povegliába. Mert vállalkozását siker koronázta, hálából nem öli meg Ludovitot. Tényleg, ezen a ponton rendkívül engedékeny és kellemes hangulatában van, így bonyolult felejtésátok és emlékmanipuláció hatására újraépíti a férfi személyiségét, elültetve benne a törzsről szóló emlékeket, bár a gyermekek létezésének tudatát nem plántálja a fejébe. Végül visszaengedi a társadalomba, mintha mi sem történ volna, Ludovit pedig mindenkinek azt meséli, milyen volt az élet Szibériában.
Az elkövetkező hét évben már nem fogad új pácienseket, a törzstől hozott kutatásainak szenteli figyelmét, feldolgozza az adatokat, többször is hónapokon át tartó látogatásokat tesz Romániába, ahol felveszi a kapcsolatot a vámpírok vérszomjas közösségével.
Lazarus az élőholtak szempontjából ehetetlennek, "beteg vérűnek" minősül, így életben marad. Kísérletei és kutatása, egyfajta hóbortból a vérkötelékekre irányulnak, annak ugyanis nyilvánvalóan hatása kell legyen valamiképpen a lélek minőségére. Szoros barátságot köt egy hematológiára szakosodott vérszívóval, aki végül 1968-ban visszatér vele a szigetre. Ekkor Lazarus végleg bezáratja az elmegyógyintézetet, Poveglia szigete pedig a muglik számára teljes egészében elnéptelenedik, lakatlan szigetnek minősül. A varázstalan népség ettől kezdve nagy ívben kerüli a helyet, az ugyanis a rengeteg halál hatására erősen kísértetjárta, veszélyes vidékké válik.

1969-1976, London, Egyesült Királyság
A dementorok működésének tanulmányozása és ismeretlensége miatt dönt végül az Egyesült Királyság mellett. A másfél évszázad alatt jelentősen felhalmozott tőkéjét elkezdi az alvilágba forgatni, végtelen türelemmel és precizitással áll neki kiépíteni a maga csempészhálózatát, mely 1970-től kezdve, Voldemort rémuralma alatt virágzik ki igazán. Ügyesen helyezkedik az új érában, bár mindig sikerül kicsúsznia az átkos jegy bélyege alól, halálfalókkal, korrupt aurorokkal, kétes értékű alakokkal üzletel.
1974-ben aztán legnagyobb elégedetlenségére elveszti szem elől egyik csemetéjét. A sors akarataként azonban, amikor egyik felettébb hűséges emberét – Lord Opalt – bízza meg egy feladattal, a tárgyaláshoz használt raktárépületben stílusosan késve érkezvén elkapja a hallgatódzó kölyköt. Finom javaslatára végül magukkal viszik a vadászatra, melyhez látszólag puszta passzióból csatlakozik.
Megfigyelőként, igencsak kíméletlen módon és a jacht méreteihez képest bár közelről, erős érzelmi távolságból szemléli a kölyök senyvedését. Habár tisztában van azzal, mi történik vele, az apai ösztönök nem ébrednek fel benne. A fiú tárgy, ami vagy elviseli az élet viszontagságait, vagy nem, ez utóbbi esetben azonban a boncasztal hideg, rideg ölelésében végzi. Miután a kölyök túléli a nunduvadászatot, Lord Opal gondjaira bízza, hogy tartsa szemmel. Éloy eljövendő szenvedései mind ezen a döntésen alapszanak.

1977-1981, London, Egyesült Királyság
A kölykök nem bírnak magukkal. Mikor Shephatiah Ludovithoz kerül, ráadásul Albus Dumbledore pártfogásában, kénytelen rá fordítani a figyelmét. Százfűlé főzettel és a manapság igencsak divatossá lett Imperius átok segítségével ideiglenesen átveszi a Szent Mungo kölyökhöz kirendelt pszichomágusának helyét és tanulmányozni kezdi az ikerlelkek között húzódó erőteljes köteléket. Komoly fáradozások árán, a fiú szélsőséges érzéseinek egy jó részét elszívva, a saját vérét és mágiáját használva a bájitalokban sikerül kifejlesztenie egy olyan eljárást, mellyel ugyan esze ágában sem volt megszüntetni az ikerköteléket, képessé vált kordában tartani azt.
Párhuzamosan egyúttal ráveszi Lord Opált, hogy nevelje meg a másik kölyköt, mielőtt az ikrek még súlyosabb károsodást okoznának egymásnak. A látszat ellenére rendkívül nagy élvezetét leli az újonnan felfedezett mágikus lélekkapcsolatban. 1981-ig viszonylagos névtelenségben bár, de rengeteg kapcsolódási ponton találkozik mindkét fiával egymástól teljesen függetlenül.

1981-2000, Poveglia, Olaszország / London, Egyesül Királyság
Voldemort bukásával a csempészhálózat is komoly sérelmeket szenved, az összeomlás borítékolható és nem is múlik el nyomtalanul. Ő maga is menekülni kényszerül, visszaköltözik a szigetre és kapcsolatait arra tartja fent elsősorban, hogy hírt kapjon csemetéiről. Ez az időszak végtelenül lassú és eseménytelen a világ számára, már ami Lazaurs behatását illeti. Visszavonultan él, saját varázslatokat talál fel, az egykori elmegyógyintézet mára muglik elől elzárt területe gyakorlatilag varázsbörtönné alakul ál, bár ő jobban szereti „gyűjteménynek” nevezni. Ide zárja be ugyanis azokat az elemeket, melyeket elég értékesnek talál a megőrzésre legyen az bár varázslény, animágus és metamorfmágus, kritikus mágikus hatást gyakorló tárgyak. Gyűjteménye apránként nőtt az évszázadok alatt, mégis ez a tíz év, melyben a legtöbb humanoid típusú egyedet halmozza fel teljes titokban és ismeretlenségben.
Lord Opal eltűnése után időbe telik, de végül az ikerköteléket felhasználva sikerül lenyomoznia vadabbik gyermeke tartózkodási helyét. Ugyan lényegében nem avatkozik bele az életébe, ám Mr. Byrd lányára bocsátja az Imperius átkot, hogy továbbra is információt kapjon csemetéjéről. Mindeközben Shephatiahra erősen rájár a rúd, Lazarusnak ugyanis nem áll szándékában szanaszét hagyni a vérvonalát. Saját maga által fejlesztett mágiával küldi a piciket egy éves koruk előtt a tetszhalál állapotába és egyesével gyűjti be Sheph minden porontyát, hogy elszállásolja őket a mágiaérzékelés elől is levédett szigeten.
A kölykök elzártan nevelkednek Lazarus és a vámpír behatása alatt, soha nem kerülnek varázslóiskolába, bár nagyapjuktól eltanulják a sötét mágia magas szintű használatát. Legidősebb unokáját kifejezetten alvilági szellemben neveli fel, Voldemort visszatérésének idején már vele együtt építi újra a csempészhálózatot, ezúttal több országra kiterjedő érdekeltségi szférában, elkerülve az ismételt bukás okozta visszafordíthatatlan veszteségeket.
Miután tudomást szerez az Éloy testében dolgozó, igencsak érdekes hatásokat kiváltó mágikus méregről, jut el arra az elhatározásra, hogy ideje begyűjtenie rég nem látott fiacskáját, egyúttal felébreszteni az ikrek között húzódó mágikus lélekköteléket, tovább lépve a kutatás következő fázisába: hogyan nyerjük ki a lelket az emberi testből?

Egyéb információk
- Jelenleg maffiahálózatot tart fent Angliában és a Povegliával szomszédos területeken.
- A varázsmaffia kiterjedt, de elég rétegezett ahhoz, hogy a felső rétegen kívül ne tudja igazán, kinek dolgozik.
- Jelenleg a Lazarus Mortara néven képviselteti magát, nem tagja a törvényes közéletnek semmilyen formában.
- Poveglia szigete kívülről és az odalátogatók számára is elhagyatott, elátkozott hely. Nyugtalan szellemek, veszélyes lények tanyáznak erre, a szóbeszéd szerint egy-egy dementor is előfordul, de ez valószínűleg alaptalan pletyka. Mágia szempontjából a valódi terep feltérképezhetetlen, módosult Fidelius bűbáj, és erős védelmi körök burkolják. Nem része a Hopp-hálózatnak, behopponálni nem lehet. Állítólag a föld 50%-át azoknak a holtaknak a teste alkotja, melyeket a vesztegzár ideje óta felhalmoztak rajta, a szigeten sok helyen még ma is látszanak azok a mélyre ásott lyukak, ahova a haldoklókat lökték. Rengeteg a tömegsír és bár a szőlő gazdagon nő rajta, senki nem merészel csenni belőle. A szőlőt állítólag egy idős, vak és néma mugli tartja karban, akit különös módon nem érnek atrocitások.
- A Kenyából szerzett Lethifold örök, hűséges társa, csuklyás köpeny helyett hordja, képes tökéletesen tárgyszerűnek álcázni önmagát. Tökéletesen kezesbárány Lazarusnak, engedelmeskedik a parancsainak.

*Módosult képességek
- Képes érzékelni a környezetében lévők hangulatát
- Képes egyfajta módosult dementor csókra, ami ugyan nem a lelket, csupán a jóérzéseket szívja ki az emberből néhány óra erejéig. Gyanús, hogy ha valakin rendszeresen alkalmazza a képességet (hónapokon át), végül eléri ugyanazt a hatást, mint egy dementor tenné. Ebben az esetben tovább roncsolja a saját lelkét.
- Képes lehűteni a környezetet, ha nagyon negatív érzelmi kilengése van. Ez nem fagyasztó hatás, csupán érzékelhetően, több fokkal lehűl a levegő.
- A dementorok és kapcsolódó lények nem bántják, mert az a lélek ami neki van, olyan mintha nem létezne.
- Amíg jóérzéseken képes élősködni, halhatatlan. Nem öregszik, de elpusztítható, ekkor - saját feltételezései szerint - dementor válik belőle.

- Kifejezetten pozitív mágiákat (pl.: Patrónus bűbáj, vidító varázs...stb) nem képes használni.
- Képzett okklumentor képes elrejteni magát az érzelemérzékelés elől. Rendkívül magasan képzett okklumentor esetén kétséges, hogy el tudja szívni a jóérzéseket. Nem bizonyított.
- Patrónus bűbájjal negálhatóak a képességei, negatív hatást gyakorol minden mágikus tevékenységére, nem tud koncentrálni mellette, erősségtől függően akár meg is dermesztheti.
- Bár úgy táplálkozik, mint az emberek, időnként élősködni kényszerül a pozitív érzelmeken, hogy elég jól érezze magát, illetve megtartsa magát az időtlenségben.