>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Ansel & Jack - Helló, pajtás!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
33
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Ansel & Jack - Helló, pajtás!   Vas. Jan. 29, 2017 5:06 pm


A legelegánsabb öltönyömet vettem fel, nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy valami hajléktalan vagyok, aki melegedni tévedt be ide. Már csak azért sem, mert részben így van. Dermesztő hideg van odakint, meguntam az egyhelyben ácsorgást, gondoltam miért is ne jöhetnék be? Megnéztek maguknak az emberek, de elég csak rájuk mosolyogni és már félre is kapják a tekintetüket. Legalább előre engedtek, mindig is utáltam várni. Csak úgy történnek itt meg ott dolgok, olyan érzésem van, mintha kimaradnék belőlük.
Az átriumba érve a hónom alá csaptam ajándékosdobozt és a Biztonsági Őrszolgálat felé vettem az irányt. Nem hoztam magammal a pálcámat, úgyhogy nem volt mit megvizsgálniuk, csak a dobozt. Nagyon erősködtek, hogy megnézhessék, de elrontották volna a csomagolást, én pedig sokat dolgoztam vele, hogy ilyen szép legyen. Nehezen jutottunk dűlőre, de aztán végül elég volt kiejtenem egyetlen nevet, akinek hoztam az ajándékot és tovább is engedtek. Egy gyenge láncszemet foghattam ki, nem volt elég határozott a fickó.
Egy kis keresgélés után pedig megleltem a keresett ajtót is. Micsoda remek egy nap! Mindig is olyan volt számomra ez a hely, mint egy labirintus, most azonban nem fogott ki rajtam!
-Kopp-kopp! Ajándékot hoztam! – izgatottan szóltam be, majd meg sem várva, hogy mondjanak bármit is, benyitottam. – Helló! – nyájasan mosolyogtam a szobában lévő férfira. – Mr. Balmain! Pont magát kerestem! – csaptam össze elégedetten a tenyereimet, majd közelebb lépve kikaptam a hónom alól az ajándékdobozt és az asztalára tettem. – Oh, nem, ez nem magának lesz! Mr. Arkell-nek, látja, még kártya is van rajta! – böktem az említett cédula felé. A Gazda azt mondta, hogy Mr. Arkell majd maga is kitalálja ki a feladó, ha belenéz. Biztos örülni fog, hulla jó ajándék. – De ne aggódjon, hoztam magának… -  pár pillanatnyi kotorászás után egy zacskó Mindenízű Drazsét is az asztalára csúsztattam.  … csak óvatosan, ez aztán tényleg Mindenízű! – vigyorogtam a zacskóra pillantva. Voltak kellemetlen incidenseim ezen édességgel korábban. – Nem unatkozik itt? – kíváncsiskodtam, ahogy körbepillantottam. Szerencsére a Gazda nem ragaszkodik mindig ahhoz, hogy a padláson maradjak, ha így volna, mostanra biztosan megőrültem volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Hozzászólások száma :
47
Hírnév :
10

TémanyitásTárgy: Nem félek ám a bohócoktól.. csak picit.   Hétf. Jan. 30, 2017 2:47 am


Quis custodiet ipsos custodes?


Nem állítanám, hogy a mai reggel bibliai drámaisággal nyitotta volna ránk a lapjait - néhány auror halálhíre, amely sajnálatos, de legalább eladja a következő Prófétát, néhány diplomáciai mellékvágány Romániával a sárkányokkal kapcsolatosan, a tökéletes kávé felszolgálása a főnökömnek, és ehhez hasonló, szinte már hagyománynak tekinthető rituálék összessége felett élvezem a saját italomat - hidegen, mindig hidegen és feketén! - mikor Fortuna úgy gondolja, az életem túlságosan unalmas mindezek között, és ideje szórakoznom egy kicsit.. Olyan gondoskodás ez, mint amikor a tapasztalatna szülő a bohóchoz vezeti gyermekét, mutat rá, nézd csak kicsim, milyen színes az arca, hogy nevet, mindjárt lufit és meglepetést ad neked...!
Az emberek jó része jogosan retteg ezektől az amorf lényektől, elvégre az oktrojált jókedvet az elme eleve gyanakodva, veszélyt szagolva sejti, úgy retten el tőle, ahogy ösztönei suttogják, és milyen jól teszi. Ostobának kell lenni hozzá, hogy végképp ne érezzünk hasonlót, de számomra nem jutott efféle intermezzo egy kék, hátulgombolós rugdalózóval aposztrofálható korszakban, az én bohóc-élményem kizárólag fiktív, a pszichológia irányából óvatosan közelítő, és mégis, én is tudom, milyen ösztönösen felfigyelni valamire, aminek mosolya nem őszinte, ha pedig mégis, véletlenül sem fogjuk viszonozni.

Felnézek az italomból, az időpontra nem vártunk senkit audienciára, de erről a látogatónak nem kell feltétlenül meggyőződnie, az ilyen ügyeket el tudom egyedül is intézni Mercury jóváhagyása nélkül - nem azért utáltak a kollégáim, és lassan az egész tisztelt Ház is, mert csak úgy félresöpörhető tényező voltam a légterükben. Ezt a világot a maradék tisztelet tartja mozgásban, nélküle a hatalmas, ódon kerekek megrekednének, és úgy zuhannának a földre, hogy maguk alá temessenek minden hagyományt, vérrel pettyezze az éjszakát, és örökre törölje a létezésből a mágusok méltán csodás, pofátlan rendszerét.
- Akkor kétségkívül szerencsésebb napja van, mint nekem. - jegyzem meg, azon már meg sem lepődöm, hogy a nevemen szólított. Kellemetlenül könnyen felismerhető az arcberendezésem, és mióta itt dolgozom, a kelleténél többek szürkeállományának lettem a főszereplője, mellékszereplője, olykor drámaírója, ezek mellett pedig a Balmain visszhangzik épp úgy, mint a gyerekkorok bohócának dala. Sosem sejtet jót, az újdonsült látogatót ez viszont nem zavarja, a komfortérzetét még a direkt bájosan depressziósra tervezett helyiség sem ronthatja meg.
- Milyen figyelmes, Mr...? Abban persze kételkednem sem kell, hogy átesett az átvilágításon. - nem érek a dobozhoz, nem invitálom meg a bohócot az otthonomba, még ha nekem személy szerint nincs is mit veszítenem. Tudom, hogy egykori mesterem minden ilyen eshetőségre a legilimenciát szokta javasolni, de az jóval kimerítőbb elfoglaltság annál, minthogy felesleges köröket fussak meg csekély információ ellenében, és nem is minden elme pattan fel úgy, mint egy kis kagyló, így egyelőre beérem azzal, hogy a vonásait tanulmányozom.. Jól mondják, a Minisztérium valóban tönkreteszi az idegrendszert.
- Így különösen sajnálom, hogy el kell utasítanom, nem különösebben kedvelem az édességet. - pillantok a cukorkákra, aztán vissza rá. A most már önjelölt cukrosbácsiként feltűnő alak egyre váratlanabb kérdéseket tesz fel, és bár előszeretettel beszélgetek elmebetegekkel szinte napi szinten, ez azért ebben a környezetben elég szokatlan - az itteni elmebetegek nem a vallásra, de a vérre hivatkoznak, kórképük inkább a pszichopátia felé lengene ki, ez a férfi viszont nem látszik fenyegetőnek, legalábbis nem jobban, mint egy előre várhatóan egész estés papírmunka. Nem mintha ez utóbbit bármelyik testrészem is kívánná..
- Nos, eddig nem unatkoztam. Segíthetek valamiben esetleg...? Mr. Arkell jelenleg elfoglalt. - nem mintha azt gondolnám, hogy éppen az irodámat választotta a hétköznapi üdülésének színhelyéül, az már tényleg boldoggá tenne egy pszichiátert, vagy ahogy itt szeretik emlegetni, pszicho-medimágust. Az egyenes élek, egyszerre lélegző bútorok, skandináv színek, diszkréten elutasító férfias arccsontok sajátosságával bíró formák nem leültetni hívnak, azt sugallják, hogy az ide betérő még arra sem igazán érdemes, hogy megszemlélje a lábtörlőt, ami a mágia használata miatt teljesen feleslegessé vált: mint bárki, aki azzal kezdte, hogy használta. Mintha átok ülne azon a darabon, valahogy rossz ómen ilyen módon megismerni, az ilyen személyiség rendszerint megtörik az első szívdobbanásra, amit a főnököm okoz - és azzal hízelgek magamnak, hogy újabban az enyém is társul eme képességhez. Az idegen még nem szorult rá erre a köszöntésre, de hacsak valóban nincsenek mentális problémái, biztos nem így képzeli el a komfortosság epifániáját, és inkább a tárgyra tér a csevegés helyett.


House of the Rising Sun Ω oh, i'm not sirius Ω made by him



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
33
Hozzászólások száma :
14
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Ansel & Jack - Helló, pajtás!   Pént. Feb. 03, 2017 7:48 pm


-Hát, nem panaszkodom! – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem is, az nem én vagyok! Ma reggel, példának okán, sikerült egy kis pénzt szereznem. Az az ostoba koldus valamiért azt hitte, hogy biztonságos elaludnia a kis pohárkája mellett. Ahogy fordult, pont fellökte, az érmék elém potyogtak és hát… elém estek, tehát engem választottak.
-Mr.? Oh, de rég hívtak már Mr.-nek! – derültem jót a megszólításon. Idejét se tudom már, pedig amire én nem emlékszem az szinte… nincs is. Az emlékezetem akár… a víz, csak úgy van, mindig. Még régről is. A Gazda előttről, emlékszem egy szánalmas fickóra, akit a Gazda megjutalmazott a megváltással. Még, hogy nem lehet megtérni.  – Hívjon csak Jack-nek! Minden barátom úgy hív! – de nincsenek barátaim, legalábbis… valamiért ők mindig ezt mondják. Flepnisnek hívnak. Mégis miféle szó ez? Flepnis… ostoba egy szó. Biztos csak irigyek, ők maguknak valók és mindig, de kivétel nélkül, erőszakosak! Az erőszak úgy az igazi, ha nem megszokott. Kell egy kis meglepetés! – El se hinné! Olyan… csipp-csupp kis átvilágítás volt, hogy már-már kezdtem magam kellemetlenül érezni, ha érti, mire gondolok. – vigyorgok rá. Na ez nem igaz, de mégis kit érdekel? Ennyi még belefér. Remélhetőleg kifelé jövet ilyen nem lesz, nem szeretem a csöveket, amik… szóval nem.
A szavait hallva elhúzom a számat. Nem szereti az édességet… mégis miféle ember ez? Viszont, ha ez így van, úgy tűnik feleslegesen üldöztem miatta egy kölyköt két utcán át. A kis vakarcs nem adta könnyen a bőrét, de ahogy a mondás tartja, egy kés mindent megold. Csak tudnám miért sírt annyira. Mondtam, hogy „Kérem szépen!”.  – Tegye ki ilyen… vendégcsemegének. – biztos jönnek ide látogatók, hátha ők szeretik az édességet.
-Sejthettem volna. Elvégre… Mr. Arkell mindig elfoglalt, nem igaz? – én aztán nem tudom, csak hallok dolgokat, és azokból merítek. A Gazda sokat mérgelődik miatta, fontos ember ez a Mr. Arkell, a Gazdából kiindulva pedig a fontos emberek mindig elfoglaltak. – Leülök, jó? – ezzel már helyet is foglalok vele szemben, kényelmesen elhelyezkedve – az egyébként igencsak kényelmetlen – székben. – Másmilyennek képzeltem magát. – azt hittem, hogy kövér és… ronda. Nem kövér, és nem épp ronda, de… viszonyítás kérdése minden. Hozzám viszonyítva… nem, ebből nem jöhet ki jól! – Olyan ritkán mozdulok ki mostanában, tudja… megőrjít a tétlenség! Kíváncsi voltam magára. Jó, mi? – nekem jó, én mozdultam ki, ő még mindig dolgozik...dolgozna. – Most, hogy így megalapoztuk a barátságunkat… meséljen, ön miként Mr. Arkell-hez? – a ”barátság” szót kissé jobban megnyomta, csakhogy érezze… nem vagyok én őrült, tudom, hogy ez nem így működik. De működhet így is. Vagy nem. Csak ez a szék ne lenne ilyen kényelmetlen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ansel & Jack - Helló, pajtás!   

Vissza az elejére Go down
 
Ansel & Jack - Helló, pajtás!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Képregények
» Jack Osterman
» Jack Walker
» Jack Napier
» Sötét Angyalok > Jack Kames

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-
Ugrás: