Kor : 29
Keresem : Én?! Ők engem! Az orosz maffia! Mindenütt ott vannak... Mindenütt!
Hozzászólások száma : 49
Hírnév : 0
| Tárgy: Rodya Paul Yukobow Csüt. Május 26, 2016 2:53 am | |
| Rodya Paul Yukobow Főkarakter Raziel Z. Arkell | Csoport Roxfort | Play by Iwan Rheon | Foglalkozás Jóslástan tanársegéd | Karaktertípus Keresett | Különleges képesség Jós |
Belsö leírás Hogy milyen is vagyok? Huszonegy múltam, ámbár új személyazonosságom szerint épp csak betöltöttem a tizennyolcat. Így talán kevésbé kínos, hogy egy identitását kereső tiniként jellemezném magam leginkább. Nehezen barátkozom, amikor mégis, akkor viszont bármit megtennék a barátaimért - azonban ezt viszonzásképpen is elvárom, alkalomadtán féltékeny és irigy vagyok. Féltékenykedő, és olykor-olykor durva, agresszív vagyok, akár szélsőségesen is, amit szinte rögtön és azonnal bánok meg: de ha egyszer könnyen elönti az agyam a vér! És mit ne mondjak, nem az én hibám, legalábbis nem csak, mások provokálnak. Sikertelenségeimről nem szeretek hallani, nem bírok szembesülni saját kudarcaimmal. Az iskolából egy súlyos eset miatt eltávolítottak, így az intézetben tanultam tovább: de csak elméleti szinten, így pálcahasználat terén eléggé kiszámíthatatlan vagyok, van, ami remekül megy, más tragikusan nem. Fizikumom azonban megerősödött, a harcok terén kiügyesedtem, de számítóvá és bizalmatlanná is váltam. Jól gitározok, és hangom tiszta, kellemes, imádok zenélni, büszkeségem jólesően simogatja, hogy ebben nagyon is jó vagyok, a magam módján sikeres. Nem vagyok különösebben családcentrikus, és a vér kérdése sem hoz lázba, legyen aranyból vagy sárból, tahók mindenütt akadnak. Jelenleg barátnőm sincs, egy régi eset miatt nehezen nyitok a lányok felé, pláne, hogy magamról nem szívesen beszélek, manapság különösen nem. A nem koedukált intézeti évek megtették a hatásukat, volt viszonyom férfival, nem egyszer megerőszakolt az egyik őr - nos, ezzel együtt is a legkevésbé sem nevezném magam melegnek, de még biszexuálisnak sem.
"A hazugság úgy könnyíti meg az életed, hogy közben kiszorítja belőled a boldogságot." Pálca Ében, thesztrál szívizomhúr, 12½", merev. Eredetije: ezüst hárs, kelpie szőr 11¾" elfogadhatóan rugalmas | Patrónus Grizzly medve | Erősség Fizikai ereje | Gyengeség Képzetlen varázshasználó | Dementorok Az intézeti időszak és a gyilkosságok | Edevis tükre Magasan képzett és elismert varázsló, oldalán Anne-nel | Mumus Az anyja kísértetként | Amortentia illata Keleti bazsarózsa, dohány, gyep |
Külsö leírás Átlagos magasságú, kidolgozott, jól izmolt testű férfi vagyok, teljesen normális arányokkal. Rövid, sötét hajam van, és metsző kék színű szemem. Arcom szögletes, állam markáns, és habár kifejezett szakállról, bajuszról szó sem lehet, de mindig borosta fedi. Testemen itt-ott sebhelyek emlékeztetnek múltamra, de ezeket nem láthatja, csak, akinek engedem, ugyanis a ruhák takarják, csakúgy, mint az intézetben szerzett tetoválást, ami bal vállamon található; s ami egy tőrre fonódó kígyót ábrázol. A ruhatáram bár nem tartalmaz igazán sok darabot, részint azért sem, mert pénzzel nem vagyok eleresztve éppenséggel (be kell osztani, amit anyáméktól elloptam, nekik már úgysem kell), de elegáns és visszafogott darabok alkotják. Ékszerként jobb csuklómon láncszemekből készült karkötő fityeg: enyhén mágikus, képes a hosszát változtatni. Más mágikus csecsebecse (látszólag) nincs nálam, ahogyan egyéb ékszer sem. Születési hely Moszkva | Származás Félvér (aranyvérű) | Elkötelezettség Anarch | Születési idő 1979 (1976) | Családi állapot Nőtlen | Roxforti ház Nyista |
Elötörténet Roxfort. Jóslástan tanársegéd lettem, ősztől, noha soha nem hittem volna, hogy egyszer így láthatom magam. Azért vagyok itt, mert menekülni kényszerültem. Sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen messzire eljövök otthonról, és meg kell vallani, hogy valahol kínos is kimondani, mi hozott el egészen idáig. Az elmúlt nyarat az otthontól messze töltöttem. Megszöktem otthonról, mert úgy képzeltem, hogy a dolgok így mennek. Elszökök, dolgozok, megélek magamnak. Nos... Nem. A nyáron rá kellett ébrednem, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Kiszabadultam otthonról, nem bírtam már ott tovább, és életem első, igazán szabad időszakát egy tengerparton töltöttem, ahol végre magamban lehettem. Mármint... Voltak ott mások is, például az a lány. Jó volt vele, élvezni a rajongását, amivel körülvett. Illetve anyámék után annak tűnt szinte. Sokat locsogott, ami jó volt, mert nekem így nem kellett beszélnem, de szívesen hallgattam, épp annyira, mint ő a zenémet. Az, hogy végül nem keresett, mégis árulkodó - ugyanolyan suttyó, mint az összes többi. Egyszer még megkeserüli talán, amiért hazudni mert - amiért azt éreztette, számítok. Miután ő hazatért, én pultosnak álltam egy lepukkant kocsmában. Csak itt alkalmaztak azzal együtt, hogy semmit sem lehetett tudni rólam azon túl, hogy illegálisan tartózkodom az országban. A dolgok szépen mentek, nem éltem igazán jól, alig kerestem, de szabadnak éreztem magam. Egészen addig a szörnyű napig... Már hajnalodott, amikor az a férfi balhézni kezdett. De nem egymás közt, ahogyan a vendégek szokták, hanem a tulajjal. Ő fogadott be, ő adta a pénzt, az élelmet... Meg kellett védenem! Ez azonban a vendég halálát követelte. Nem... Nem akartam megölni! Tényleg nem! De megtörtént, és nekem el kellett tűnnöm. Egyetlen utat láttam: azt, amely visszavitt, egészen Oroszországig... Egészen hazáig. Bár soha ne mentem volna haza... Anyámék otthon láncra vertek, mondván, soha többé nem engednek el, nem hozok többé szégyent a nevükre. Olyan lesz, mintha soha ne mentem volna haza - mintha nem is léteznék. Gyakran megvertek, megaláztak, éheztettek. Ez jár a magamfajtának... Hogy volt-e előzménye? Persze, hogy volt. Soha nem voltak barátaim... Soha. Amikor az iskolában lett egy barátnőm, görcsösen ragaszkodtam hozzá, birtokolni akartam, és féltékeny voltam mindenre és mindenkire, akinek köze volt hozzá. A kedvéért kezdtem el gitározni, mert szerette a gitárszót, az éneket. Aznap... Amikor az a két fiú megerőszakolta őt, az egyik eldugott folyosón, elborult az agyam. Súlyosan megkínoztam mindkettejüket, a lányt pedig, aki kétségbeesetten próbált leállítani... Megöltem. Őt, akit úgy szerettem. De az ő hibája volt! Hogy merte VÉDELMEZNI ezeket?! Hogy merte... HOGY MERTE?! Mindent megérdemeltek, amit tőlem kaptak! Mindent! Eltörték a pálcám, és intézetbe kerültem. Évekig ott raboskodtam. Gyakran megvertek, kínoztak, megaláztak. Kezdetben gyakran meg is erőszakoltak, de ahogy múlt az idő, fordult a kocka; rabtárs már nem érinthetett, csak én a gyengébbeket. Nem, hozzám ekkor már csak... Csak az őrök nyúlhattak. Vagy akinek megengedtem. Ekkoriban szoktam rá a cigarettára. Miután visszakerültem anyámékhoz, teljesen kifordultak magukból. Eddig szép szóval akartak nevelni, mondták, de ha nem megy... Ha az évekig tartó intézeti raboskodás sem segített, majd tanulok abból, amit tőlük kapok eztán. Mint valami szolga fattyú, olyan voltam otthon. Nem bírtam, és anyámék egyik ismerősének pálcáját ellopva elszöktem, azon a bizonyos nyáron. A történetet innentől ismeritek... Hazatértem, a nyár után, de ami otthon fogadott, az rosszabb volt, mint az addigi pokol. Főleg a nyár után, melyen oly normálisnak éreztem magam. Az anyámék halála tragikus, és persze megindító, magától értetődő, hogy gyászolom is őket, már ha éppen ráérek, vagy, ha valaki rákérdez. De nem nagyon kérdeznek, én pedig nemigen beszélek róluk. Nincs semmi érdekes bennük egyébként sem - a pince alatt vannak elföldelve, már, ami maradt belőlük, a ház elé pedig legórtam egy nagy követ, tiszteletet leróni lehet ott is, csak tessék. Nekem örök emlék marad anyám pálcája - a merev ébenfa-pálca -, amit magammal hoztam, ha már a sajátom - a szeretett sárkányszívizom-húrós cseresznyefa - darabokban van. Menekülnöm kellett tehát újra. Egy régi, intézetben megismert barát segített. Álnevet, és papírokat kaptam: egy olyan fiú személyazonosságát öltöttem magamra, akinek a hulláját soha nem fogják megtalálni, sajátom pedig hátrahagytam a halott fiú mellett (ezúton is jó étvágyat az őt elfogyasztó bestiának). Miután megöltem tehát anyámékat, el kellett tűnnöm az országból is. Angliába utaztam, a Roxfort jó helynek hangzott - az alapján, amit az a lány locsogott még azon a bizonyos nyáron, és ott úgysem keresne senki. Épp annyira nem, amennyire én se keresem őt - a lányt, aki egy levelet sem volt képes küldeni, egyszer sem. Pedig megígérte, és én úgy vártam! Vajon most, hogy újra találkozhatunk majd... Vajon megismer egyáltalán? |
|
Kor : 26
Hozzászólások száma : 103
Hírnév : 0
| Tárgy: Re: Rodya Paul Yukobow Pént. Aug. 26, 2016 12:42 am | |
| Gratulálunk, elfogadva! Avatarfoglaló - Névfoglaló - Patrónusfoglaló - Szakfoglaló - stb. Kedves Paul! Na itt most elmondhatom, hogy köszönöm, amiért elvitted a keresettem, s, hogy ilyen érdekes életutat álmodtál me neki. Biztos vagyok benne, hogy sokan ódzkodnak az ilyen karakterektől - de tudom, hogy te ezt szereted Szomorú életed volt, ezt eddig is tudtam, de azzal, hogy újraolvastam a lapodat, ismét tudatosult bennem. Ha Anne tudta volna mindezt, talán nem bánik úgy veled, vagy.... vagy várjunk csak! Valószínűleg igen, mert sajnos ő ilyen, nem akar túlságosan kötődni az emberekhez, s harcol önmagával az érzései miatt. Nem lesz vele könnyű dolgod, ez már biztos! Remélem azért idővel sikerül túltenned magad a múltadon, ebben mondjuk biztos segít az, hogy segédtanár lettél és mily véletlen, anne jóslástanból elég jó... Hmm Hmm Zárásként megemlíteném még, hogy mennyire szeretem a pb-det, azok a kék szemek meg a sötét haj valami gyilkos párosítás ez de jó szóvicc volt hahaha Meg persze az énekhangja uuuh De ettől függetlenül olyan boldog voltam, mikor meghalt a GoT-ban, sorry |
|