Auréle MacEalair

  Kevés emléke van egykori családjáról. Néhány villanás maradt meg csupán a kezdeti időszakból. Apróságok. A testek kipárolgásának izzadt, nehéz szaga keveredve a dohányfüsttel és a kesernyés ammóniával. Mérhetetlen mennyiségű szemét, rothadó étel, mocskos tányérok és bogarak. Egy régi, nagy és nehéz rádió, amiből állandóan recsegnek az aktuális slágerek. Emlékszik a hideg huzatra, mely elől szakadt, sokszor nedves, piaszagú pokrócokba burkolózik. Emlékszik a napra, amikor megölik őket.

1988
  A rendőrségi jelentés szerint leszámolásról van szó. Egyszerű eset. Mindennapos ezen a környéken. A prostituált asszony és a stricije tartoznak a helyi drogmaffiának és nem tudnak fizetni. A példastatuálás jegyében nem végeznek velük gyorsan; azon a lepukkant, ápolatlan drogtanyán kínozzák és gyilkolják meg őket, ahol négy éves gyermekükkel élnek. A pszichológus - annak ellenére, hogy a fiú nem beszél - megállapítja, hogy végignézte, amint megölik a szüleit. Súlyos sokkot diagnosztizál. Traumát. Pszichológiai sérülést. Rejtély, a gyerek hogyan maradt olyan sokáig életben, visszamaradott a fejlődésben, alultáplált, de immár biztonságban van. Az árvaházban majd gondját viselik.

1989
  A többi gyerek fél tőle. Elkerülik, mint a pestisest, azt mondják félelmetes dolgokat rajzol és tesz. Hogy bántja őket. Egyedül van, de ebben már nincs semmi új. Senki nem játszik vele, a nevelőnő pedig túl sokszor veri meg. Öt éves, amikor veszélyesnek nyilvánítják és kiveszik az örökbefogadási programból. Bezárják a pincébe, amikor a leendő nevelőszülők jönnek. Azt gondolja, hogy egyszer ottfelejtik majd és szép lassan éhen hal. Még mindig nem tud beszélni.

1990
  Hat éves, amikor először találkozik vele. Lejön érte a pincébe. Hallja az ajtón túlról a szabadkozást, de a férfi nem törődik a nevelőnővel. Őt bámulja, de ő nem látja a vonásait a hirtelen háttérfényben. Az egyik gyerek egyszer azt mondta, hogy gonosz, ezért egy démon el fog jönni érte és elviszi a Pokolba, ahova való. Azt gondolja, hogy a férfi a démon. Elkeseredik, amikor néhány kérdés után odalent hagyja egyedül, újra. Oda akart menni, ahova való.
Még nem tudja, hogy három hét múlva a démon visszajön érte.

1992
  Aleric kegyetlen mentor. Azt mondja, hogy ami benne van, az rossz. Valami természetellenes, aminek nem szabadna léteznie. Azt mondja, majd ő megtisztítja ettől a fertőtől, mert ha ő, Auréle elég kitartó és képes elviselni a szenvedést, akkor egy napon felszabadul. Bármit megtenne azért, hogy örömet okozzon neki. Egy nap majd büszke lesz rá és szeretni fogja, mintha a saját gyereke lenne. Ő jó gyerek lesz.

1995
  Amikor a tanár eljön és elmagyarázza nekik, hogy varázsló, meglepődik. Pontosan úgy, ahogy gyakorolták, ahogy éveken át tanította neki apja, miként mutasson a világnak olyan arcot, amit látni akarnak. Jól színjátszik, mert jó gyerek. Nem mutatja, milyen végtelenül csalódott, hogy eljöttek érte. Apja megmondta, hogy így fog történni, mégis abban reménykedett, hogy vele maradhat. Hogy továbbra is ő lesz majd a mestere, mint az elmúlt években mindig. Nincs szüksége az iskolára. Soha nem volt. Attól tart, hogy ha visszajön, Aleric már nem fogja szeretni.

1998
  Minden év ugyanúgy telik. Hónapokig jár az iskolába, ahol mágiára tanítják, aztán a szünetekben haza megy. Hetente ír az apjának, ekkor mégis órákon át faggatja. Kihallgatásra emlékeztet. Minden apró részletre kitérnek. A szerzett barátokra, a megtudott pletykákra, a tanárokra, az elsajátított mágiákra. Mindig talál benne kivetnivalót, ő pedig zokszó nélkül tűri a büntetést. Tisztában van vele, hogy megérdemli annak ellenére, hogy tökéletesen játssza a szerepét. Rengeteg "barátja" van és mégsem kötődik senkihez sem. Nagyon sok mindent tud és megtud, családi titkokat gyűjtöget, feszültséget szít, ahol az apja úgy kívánja és elsimítja ott, ahol nem.
Aleric csalódottsága rosszabb, mint a büntetése.

2000
  A hatodik évfolyamot kezdi. Még mindig érzi, hogy növekszik benne a mágia annak ellenére, hogy a tanárok is csupán középszerű, gyengécske mágusnak tartják. Nem tehetségtelen, egyszerűen csak nem tanul. Nem próbálkozik eléggé, túl sok energiát pazarol a szórakozásra. Szerinte tévednek. Azt gondolja, hogy mágiájának ilyen fokú visszafejlődése az apja módszerének eredményessége, nem pedig a nem akarásé. Nem mondja senkinek. A válaszai komolytalanok, a reakciói neveletlenek. Sosem lesz a Roxfort büszkesége, a tanárok kedvence, de az apjáé? Talán egy napon az lehet.

Egyéb:
- A származása ismeretlen. Feltételezhetően a szülei muglik voltak, ám a rossz mugli-adminisztráción alapuló adathiányosság miatt beazonosíthatatlan.
- Nevelőapja, Aleric, egy nevet változtatott, mugliként élő varázsló, aki a mágia neutralizálásának módszerén dolgozik. Ehhez tesztalanyként Aurélet használja.
- Immár második éve hordja magával azt a bengáli macskát, melynek alakját a patrónusa is felveszi (nagyon ritkán képes felismerhetően produkálni). Rendkívül kötődik az állathoz, aki rossz szót szól rá, előbb, vagy utóbb leesik egy arra kóvájgó lépcsőn. A macska röviden a Kat becenévre hallgat. Vagy inkább nem.
- Nincsenek nagy tervei, csak tessék-lássék tanulja a RAVASZ tárgyakat, saját bevallása szerint az apja vállalkozásában dolgozik majd. Ha megkérdezik milyen vállalkozás az, mindig más és más történetet ad elő.
- Előszeretettel pusztítja magát cigivel, piával és bármilyen egyéb addiktív szerrel, ami elérhető.
- Az iskolai szüneteket mindig otthon tölti.