>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül   Vas. Dec. 18, 2016 8:04 pm

Ezúttal nem fenyegető levelet kaptam a szórólapok mellé, és még csak nem is az életemre törtek.  Meglepően udvariasak az ármánykodók, a hétvégén még ők is szünetként kezelik, ellenben Vortigen úrral, aki nem hallott még róla, hogy vasárnap bizony nincs posta. Az isten tudja honnan jutott el minden jöttmenthez az információ, hogy én örököltem a szüleim után, de már azon sem csodálkoznék, ha egy sarki perdita szólítana meg legközelebb a jegyzetek okán, mindenesetre az ő közeledésének jobban örülnék.
Az ifjú Sorel fiú neve halványan rémlik a Roxfortos évekből, bár több évfolyam választott el minket, a fiatal zseni híre hozzám is eljutott. Főleg a tanáraim szájából, akik mesterfokra fejlesztették, hogy összehasonlítsanak az ígéretes tehetségekkel és azon sopánkodjanak, mennyi potenciált fecsérlek el. Ellenben az sosem merült fel ezekben a monológokban, hogy a fiú beteg lenne, pedig ez legalább két fokkal drámaiabbá tehette volna a hegyi beszédet.
Felmerült bennem, hogy az egész csupán álca és pont olyan hátsó szándékkal közelít a levél írója, mint az eddigiek, de elnyomtam a kezdődő paranoia ezen jeleit és próbáltam a tényekre összpontosítani. Noha ezek fényében sem tűnt kevésbé kétesnek a fiú.
Minden gyanakvásom ellenére végül találkozóra hívtam Vortigent, a helyszín tekintetében pedig a Hyde parkra esett a választásom. A délutáni időpont miatt néhány fanatikus futó, a hideg miatt sopánkodó kutya tulajdonos, és a park illetékes, bolond, galamb etető nénije nyújt társaságot, amíg Sorel meg nem érkezik.
Azon a gondolatmeneten haladtam, hogy ha meg akart volna ölni, már bizonyosan megpróbálta volna, a feljegyzések pedig jelenleg biztonságban vannak, így egy találkozó még nem a világ vége. Maximum az enyém, de néha úgy érzem nem is lenne olyan rossz az örök nyugalom, plusz azt mondják a pokol nem is annyira szar hely, ha az ember nem magas elvárásokkal megy oda.
Az sem másodlagos, hogy Vortigen anno medimágusnak tanult, és bár a képzést nem fejezte be, az a hír járja, hogy nem vesztegette el az ott szerzett tudást. Ha pedig valamilyen csoda folytán kiderülne, hogy mégsem olyan kétes alak - de legalábbis nem rossz szándékú - akár még segítségünkre is lehetne a Potter fiú kapcsán. Na persze ezt nem az én tisztem eldönteni, és Dumbledore akármennyire szereti befogadni az elfajzott csavargókat, meg második esélyt adni mindenkinek, abban nem vagyok biztos mennyire díjazná az ötletet. Hermioneról és a csoport többi tagjáról nem is beszélve. Az pedig megint kérdéses hiányzik-e nekem ez a sok nyűg, az amúgy is gonddal terhelt vállaimra?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Keresem :
Hozzászólások száma :
60
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül   Vas. Dec. 25, 2016 6:13 pm



i am forever

the snake devouring its tail
Kicsi a valószínűsége annak, hogy a parkban találok magamnál kevésbé feltűnő alakot. Nem ismerem a muglik világát, házamban pedig egyszerűen szégyen lett volna az ehhez tartozó tantárgyat felvenni a Roxfortban töltött idő alatt, így csak arra a minimális tudásomra hagyatkozhatok, amit az utcán látok.
A croc szandálban lassacskán teljesen átfagy a lábam, amin a felhúzott, ócska zokni sem segít, a fekete bőrszoknyához pedig terepmintás ing, és csíkos, elegáns zakó tartozik. Miután nem messze a parktól hoppanálok, összehúzom magamon a zakót. A hidegtől egyébként falfehér arcom egészen kipirosodik, igazán nem értem, a muglik hogyan voltak képesek az évezredek alatt életben maradni. Arcommal kerülöm a galambokat etető, felháborodottan hápogó nénik tekintetét. Kevésbé találhatott volna Mr. Flamel ennél kellemetlenebb találkozási helyet számomra, még úgy is, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy más boszorkányokba vagy varázslókba futunk bele.
Az öltözködésen túl egy teljes üvegnyi béke elixírrel készültem fel a találkozóra. A beszédhibám jól tudom, mennyire zavaró, messze nem vagyok az a karizmatikus alkat, akinek Echo láttatni akar. Sebezhetőnek, határozatlannak tűnök tőle, ami miatt gyakran munkámban sem akarnak komolyan venni. Gyakorlatilag nyugtatókon élek, egyedül ezek segítenek, hogy egy többé-kevésbé normális életszínvonalat tartani tudjak. Ez a találkozó pedig számomra túl fontos ahhoz, hogy rossz benyomást tegyek Mr. Flamelre. Szükségem van mindenre, ami a gyógymód megtalálásához vezethet. Akkor többé már senki nem lesz képes zsarolni.
- Üdvözletem, Mr. Flamel. – köszönök rá, amikor felismerem. Néhány évvel járt felettem a Roxfortban, bár úgy hírlik, az öccse sokkal jobb volt nála tanulmányait illetően. Érthetetlen, hogy miért éppen Gilbert szerezte meg a feljegyzéseket. De nem az én dolgom megbélyegezni őt. Nem látok a háttérbe, különben is csak annyi számít, hogy legalább részleges sikert érjek el.
- K-köszönöm, hogy esélyt adott nekem. Tu-tu-tudja, nem sokan akarnak f-foglalkozni a bajommal, mert én vagyok az egyetlen ismert. Még. – kezdem meg a felvezetésemet. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mit szeretnék mesélni. A baj az, hogy az emberek azt hiszik, az enyém csak egyéni probléma. Nem látják ennek a globális hatását.
- Mondja, Mr. Flamel, mi a véleménye a vérelméletről? És megengedi-e ho-hogy egy történetet meséljek el önnek? Egy tör-történetet, egy házaspárról, akik a hatalomért b-bármilyen eszközt fe-felhasználnak. – kérdezem, látszólagos semlegességgel. Tartok tőle, a vérelmélet említésekor megijed, de hangsúlyommal és testbeszédemmel próbálom tudatni számára, hogy nincs mitől tartania. Kötve hiszem, hogy a Flamelek, a felvilágosult Flamelek bármelyike elhinné azt a badarságot. Külsőmön a muglis öltözködés mellett látszik, hogy betegeskedem. Csak a hideg tesz arról, hogy falfehér bőröm helyenként kipirosodik, szemeim alatt pedig jókora karikák uralkodnak. Talán egy-két vágás nyomát is megtalálja rajtam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
31
Keresem :
Hozzászólások száma :
16
Hírnév :
1

TémanyitásTárgy: Re: Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül   Vas. Jan. 01, 2017 8:35 pm

Mikor vakon találkozik valakivel az ember, még ha van is róla előzetes információja, azért a fejében kialakít egy képet, milyen is lehet az illető, aztán vagy kellemes csalódással végződik, vagy épp igen kellemetlennel. A várakozás a legideölőbb része, mikor is minden közeledő alakot alaposan megnéz magának az ember, majd magában elmond egy-egy imát, hogy az adott személy csak véletlen tartson felé. Most én is ilyen imát mormolok magamban, mikor meglátom a furcsa alakot közeledni a távolban. Azzal hitegetem magam, hogy bizonyosan csak a park ügyeletes csövese, aki sétál egyet, hogy ne fázzon annyira, de mindhiába, hisz múlt héten találkoztam Richardal, aki télre kibérel magának egy fél szobás apartmant az egész éves "bevételéből" és hiába a kukázott ruhatára, ennyire azért ő sem ízlés ficamos.
Beletörődve, és egy sóhajjal fordítom tekintetem a férfi felé, majd felállok a várakozó helyemül szolgáló padról, hogy köszöntsem. Azzal az elhatározással jöttem ide, hogy legyen bármilyen szánalomkeltő megjelenése, és adjon elő bármilyen szívszorító életút történetet, nem fogom megsajnálni. Nos, sosem a következetesség volt a legerősebb pontom.
- Üdv Önnek is, Mr. Sorel - persze a tény, hogy megsajnáltam nem jelenti, hogy magamat ne félteném jobban, így legyek bármilyen pacifista, ha azon múlik, félre teszem a sajnálatot.
Ahogy közelebbről is megszemlélem az előttem álló férfit, és sikerül végre elvonatkoztatnom az öltözékétől - ami mellesleg igen nagy erőfeszítésembe kerül, ahogy az is, hogy ne tegyek rá megjegyzést - észreveszem a beteges vonásait, a kóros soványságot, az egészségtelen arcszínt, már ha ezt a fajta fehérséget lehet egyáltalán annak nevezni.
- Nos, esély mindenkinek jár, de ahogy azt a levelemben is írtam, ennél többet nem ígérhetek, egyenlőre - minden ember máshogy él túl, nekem egyenlőre úgy tűnik Vortigen az esendő állat szerepével próbál érvényesülni, hogy ez vajon álca vagy a valóság azt majd az idő eldönti, ahogy azt is, hogy mennyire hatásos túlélési taktika ez.
- Ha ilyesmiről akarnék társalogni egy felsőbb körök béli estélyt látogatnák, de ha Ön ki szeretné fejteni a véleményét nem állítom meg. És ha már idáig eljöttem pazarlás lenne nem meghallgatni a meséjét, de ha nem bánja inkább séta közben ossza meg velem. Már ha nem okoz nehézséget ebben a lábbeliben a járás - eddig magamhoz képest meglehetősen jól megy a rossz zsaru színjáték, más kérdés meddig tudom fenntartani ezt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
26
Keresem :
Hozzászólások száma :
60
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül   Szer. Jan. 25, 2017 5:36 pm



i am forever

the snake devouring its tail
Valóban, az ember arra számít, a vérelméletről úgynevezett felsőbb, elitebb körökben beszélnek pár pohár Odgen-féle lángnyelv whiskey és füstölgő szivar felett. Az emberekben él az a sztereotípia, hogy az aranyvérű „elit” még mindig befolyással van a közéletre, a politikára, a rendszerre – s minden bizonnyal súlyos oka van annak, hogy ezek a sztereotípiák hagyták magukat kifejlődni. Mindazonáltal az én ellenségeim nem a politikusok, nem a nemesi leszármazottak, akik valamilyen formában megtartottak valamit régi hatalmukból, s nem is a rendszer, amiben élünk. Az én ellenségem Janus Sorel, aki életet adott nekem és testvéremnek, hogy egyúttal megnyomorítsa mindkettőt. Azonban bármilyen jelentéktelennek is tűnhetek azok szemében, akikkel egyébként nem lenne dolgom, a betegség, amivel Janus megajándékozott életem mellett, könnyedén kedvenc játékszerükké válhatok, ha egyszer rájönnek, mire is használhatnak, és használhatnák állapotomat. De persze mindent a maga idejében…
Nehéz nem irigykedéssel éreznem az ifjú Flamel iránt. Mindennel rendelkezik, amire én mindig is vágytam, és semmit sem kellett tennie érte. Az ő szülei biztosan nem pszichopaták, akiknek legjobb szórakozásuk gyermekeik szerveit kifelé és befele pakolni, mindehhez pedig jó családnév, egészség, némi hírnév, s látszólag elegendő önbizalom társul. Mellette szinte szánnivalónak tűnhetek a satnya, vézna kinézetemmel, rajta pedig a mugli ruhák is jobban állnak. Gyerekkoromtól hajlamos voltam irigykedni mindenkire, aki nálam jobb helyzetben van, az egészet csupán tetőzi annak a ténye, hogy nekem mindenért kétszer annyiszor meg kellett küzdenem, mint másoknak. Végérvényesen azonban bármennyire is áll szenvedések, kínok és csalódások örökös felhalmozódásából életem, ha arra kerülne a sor, még sem cserélnék senkivel. Akkor kárba veszne az egész életművem, és az a rengeteg, szabadságomért vívott küzdelmem, amit olyan hosszú ideje lefojtatok. Nem, én csak egyetlen dolgot irigylek jobban Gilberttől, egyetlen dologgal rendelkezik, már ha rendelkezik, amit ha megkapok, közelebb juthatok életem beteljesítéséhez.
- N-n-n-nem a legid-ideálisabb ez a… minek is nevezték? Szandál? D-de annak idején nekem azt mondták, ez a legdivatosabb fo-fo-formája az öltözködésnek a mugliknál. A színek és az anyag miatt. – szabadkozom a lábbeli miatt, én is utálom. Volt persze, amikor megfordult a fejemben, régi barátaim csak tréfát űznek velem, és élvezik, hogy mindent elhiszek nekik, amit a muglikról mondanak nekem, de az különösen kegyetlen lenne tőlük, és ilyet nem feltételeztem végül. Nem sok kontaktom van muglikkal, csak ritkán lépek kapcsolatba akár eggyel is, a legutóbb is csak azért, mert tetszett, hogy rosszul amputálták egy öreg hajléktalan lábát, én pedig rendbe akartam hozni neki.
- A vérelmélet nem több parasztvakításnál. Előnyben részesítik azok, akik úgy hiszik, jogtalanul fosztják meg őket vélt vagy valós státuszuktól. A t-tudomány embere vagyok, Mr. Flamel, magam is tudós. A tudomány pedig cáfolja a vérelméletet. De. – kezeimet hátam mögött összekulcsolva engedem, hogy beszélgetőpartnerem maga vezesse a sétát. Tartok tőle, ebben a mugli szandálban egyszer csak orra bukok. Nem is értem a muglikat.
- Vannak olyan emberek, akiknek érdekükben áll továbbra is bizonyítékokat keresni. Ha pedig nem találnak, önmaguk generálják azokat. Vannak, akik a tudomány tisztaságát képességeik ellenére inkább hajlandóak bemocskolni, pusztán azért, hogy egy szeletet szerezzenek maguknak abból a hatalomból, amit valaki, vagy valakik kínálhatnak nekik. Remélem, tud követni, Mr. Flamel. – a bájital miatt higgadtabban, szinte tökéletesen beszélek, éppen úgy, mint akkor, amikor még nem volt meg a beszédhibám. Fontos dolgokat közöltem most vele, fontos titkokat készülök feltárni előtte. Mert én ugyan az első lehetek ezzel a betegséggel, de nem az utolsó. S pontosan tudom, ki, vagyis kik lehetnek a következők.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül   

Vissza az elejére Go down
 
Vortigen & Gilbert: Piknik a parkban, piknik nélkül
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gilbert ház
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Gilbert lakrésze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: Távolabb :: London :: Utcák és parkok-
Ugrás: