>
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Magic of Darkness
FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mondd el a titkod!

Válts gyorsan!

Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics
Vendég

Alexander V. Spark
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:59 pm


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:40 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:39 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Gwyneth Moss
Vas. Ápr. 09, 2017 6:37 am


Csoportok
Ki van itt?


Nincs

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) Szomb. Szept. 24, 2016 4:23 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Rodya Paul Yukobow

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

Kor :
23
Keresem :
Én?! Ők engem! Az orosz maffia! Mindenütt ott vannak... Mindenütt!
Hozzászólások száma :
49
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Rodya Paul Yukobow   Csüt. Május 26, 2016 2:53 am


Rodya Paul Yukobow

Főkarakter
Raziel Z. Arkell
Csoport
Roxfort
Play by
Iwan Rheon
Foglalkozás
Jóslástan tanársegéd
Karaktertípus
Keresett
Különleges képesség
Jós

Belsö leírás
Hogy milyen is vagyok? Huszonegy múltam, ámbár új személyazonosságom szerint épp csak betöltöttem a tizennyolcat. Így talán kevésbé kínos, hogy egy identitását kereső tiniként jellemezném magam leginkább. Nehezen barátkozom, amikor mégis, akkor viszont bármit megtennék a barátaimért - azonban ezt viszonzásképpen is elvárom, alkalomadtán féltékeny és irigy vagyok. Féltékenykedő, és olykor-olykor durva, agresszív vagyok, akár szélsőségesen is, amit szinte rögtön és azonnal bánok meg: de ha egyszer könnyen elönti az agyam a vér! És mit ne mondjak, nem az én hibám, legalábbis nem csak, mások provokálnak. Sikertelenségeimről nem szeretek hallani, nem bírok szembesülni saját kudarcaimmal. Az iskolából egy súlyos eset miatt eltávolítottak, így az intézetben tanultam tovább: de csak elméleti szinten, így pálcahasználat terén eléggé kiszámíthatatlan vagyok, van, ami remekül megy, más tragikusan nem. Fizikumom azonban megerősödött, a harcok terén kiügyesedtem, de számítóvá és bizalmatlanná is váltam. Jól gitározok, és hangom tiszta, kellemes, imádok zenélni, büszkeségem jólesően simogatja, hogy ebben nagyon is jó vagyok, a magam módján sikeres. Nem vagyok különösebben családcentrikus, és a vér kérdése sem hoz lázba, legyen aranyból vagy sárból, tahók mindenütt akadnak. Jelenleg barátnőm sincs, egy régi eset miatt nehezen nyitok a lányok felé, pláne, hogy magamról nem szívesen beszélek, manapság különösen nem. A nem koedukált intézeti évek megtették a hatásukat, volt viszonyom férfival, nem egyszer megerőszakolt az egyik őr - nos, ezzel együtt is a legkevésbé sem nevezném magam melegnek, de még biszexuálisnak sem.


"A hazugság úgy könnyíti meg az életed, hogy közben kiszorítja belőled a boldogságot."

Pálca
Ében, thesztrál szívizomhúr, 12½", merev. Eredetije: ezüst hárs, kelpie szőr 11¾" elfogadhatóan rugalmas
Patrónus
Grizzly medve
Erősség
Fizikai ereje
Gyengeség
Képzetlen varázshasználó
Dementorok
Az intézeti időszak és a gyilkosságok
Edevis tükre
Magasan képzett és elismert varázsló, oldalán Anne-nel
Mumus
Az anyja kísértetként
Amortentia illata
Keleti bazsarózsa, dohány, gyep

Külsö leírás
Átlagos magasságú, kidolgozott, jól izmolt testű férfi vagyok, teljesen normális arányokkal. Rövid, sötét hajam van, és metsző kék színű szemem. Arcom szögletes, állam markáns, és habár kifejezett szakállról, bajuszról szó sem lehet, de mindig borosta fedi. Testemen itt-ott sebhelyek emlékeztetnek múltamra, de ezeket nem láthatja, csak, akinek engedem, ugyanis a ruhák takarják, csakúgy, mint az intézetben szerzett tetoválást, ami bal vállamon található; s ami egy tőrre fonódó kígyót ábrázol. A ruhatáram bár nem tartalmaz igazán sok darabot, részint azért sem, mert pénzzel nem vagyok eleresztve éppenséggel (be kell osztani, amit anyáméktól elloptam, nekik már úgysem kell), de elegáns és visszafogott darabok alkotják. Ékszerként jobb csuklómon láncszemekből készült karkötő fityeg: enyhén mágikus, képes a hosszát változtatni. Más mágikus csecsebecse (látszólag) nincs nálam, ahogyan egyéb ékszer sem.

Születési hely
Moszkva
Származás
Félvér (aranyvérű)
Elkötelezettség
Anarch
Születési idő
1979 (1976)
Családi állapot
Nőtlen
Roxforti ház
Nyista

Elötörténet
Roxfort. Jóslástan tanársegéd lettem, ősztől, noha soha nem hittem volna, hogy egyszer így láthatom magam. Azért vagyok itt, mert menekülni kényszerültem. Sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen messzire eljövök otthonról, és meg kell vallani, hogy valahol kínos is kimondani, mi hozott el egészen idáig. Az elmúlt nyarat az otthontól messze töltöttem. Megszöktem otthonról, mert úgy képzeltem, hogy a dolgok így mennek. Elszökök, dolgozok, megélek magamnak. Nos... Nem. A nyáron rá kellett ébrednem, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Kiszabadultam otthonról, nem bírtam már ott tovább, és életem első, igazán szabad időszakát egy tengerparton töltöttem, ahol végre magamban lehettem. Mármint... Voltak ott mások is, például az a lány. Jó volt vele, élvezni a rajongását, amivel körülvett. Illetve anyámék után annak tűnt szinte. Sokat locsogott, ami jó volt, mert nekem így nem kellett beszélnem, de szívesen hallgattam, épp annyira, mint ő a zenémet. Az, hogy végül nem keresett, mégis árulkodó - ugyanolyan suttyó, mint az összes többi. Egyszer még megkeserüli talán, amiért hazudni mert - amiért azt éreztette, számítok.
Miután ő hazatért, én pultosnak álltam egy lepukkant kocsmában. Csak itt alkalmaztak azzal együtt, hogy semmit sem lehetett tudni rólam azon túl, hogy illegálisan tartózkodom az országban. A dolgok szépen mentek, nem éltem igazán jól, alig kerestem, de szabadnak éreztem magam. Egészen addig a szörnyű napig... Már hajnalodott, amikor az a férfi balhézni kezdett. De nem egymás közt, ahogyan a vendégek szokták, hanem a tulajjal. Ő fogadott be, ő adta a pénzt, az élelmet... Meg kellett védenem! Ez azonban a vendég halálát követelte. Nem... Nem akartam megölni! Tényleg nem! De megtörtént, és nekem el kellett tűnnöm. Egyetlen utat láttam: azt, amely visszavitt, egészen Oroszországig... Egészen hazáig. Bár soha ne mentem volna haza... Anyámék otthon láncra vertek, mondván, soha többé nem engednek el, nem hozok többé szégyent a nevükre. Olyan lesz, mintha soha ne mentem volna haza - mintha nem is léteznék. Gyakran megvertek, megaláztak, éheztettek. Ez jár a magamfajtának...
Hogy volt-e előzménye? Persze, hogy volt. Soha nem voltak barátaim... Soha. Amikor az iskolában lett egy barátnőm, görcsösen ragaszkodtam hozzá, birtokolni akartam, és féltékeny voltam mindenre és mindenkire, akinek köze volt hozzá. A kedvéért kezdtem el gitározni, mert szerette a gitárszót, az éneket. Aznap... Amikor az a két fiú megerőszakolta őt, az egyik eldugott folyosón, elborult az agyam. Súlyosan megkínoztam mindkettejüket, a lányt pedig, aki kétségbeesetten próbált leállítani... Megöltem. Őt, akit úgy szerettem. De az ő hibája volt! Hogy merte VÉDELMEZNI ezeket?! Hogy merte... HOGY MERTE?! Mindent megérdemeltek, amit tőlem kaptak! Mindent!
Eltörték a pálcám, és intézetbe kerültem. Évekig ott raboskodtam. Gyakran megvertek, kínoztak, megaláztak. Kezdetben gyakran meg is erőszakoltak, de ahogy múlt az idő, fordult a kocka; rabtárs már nem érinthetett, csak én a gyengébbeket. Nem, hozzám ekkor már csak... Csak az őrök nyúlhattak. Vagy akinek megengedtem. Ekkoriban szoktam rá a cigarettára.
Miután visszakerültem anyámékhoz, teljesen kifordultak magukból. Eddig szép szóval akartak nevelni, mondták, de ha nem megy... Ha az évekig tartó intézeti raboskodás sem segített, majd tanulok abból, amit tőlük kapok eztán. Mint valami szolga fattyú, olyan voltam otthon. Nem bírtam, és anyámék egyik ismerősének pálcáját ellopva elszöktem, azon a bizonyos nyáron. A történetet innentől ismeritek... Hazatértem, a nyár után, de ami otthon fogadott, az rosszabb volt, mint az addigi pokol. Főleg a nyár után, melyen oly normálisnak éreztem magam. Az anyámék halála tragikus, és persze megindító, magától értetődő, hogy gyászolom is őket, már ha éppen ráérek, vagy, ha valaki rákérdez. De nem nagyon kérdeznek, én pedig nemigen beszélek róluk. Nincs semmi érdekes bennük egyébként sem - a pince alatt vannak elföldelve, már, ami maradt belőlük, a ház elé pedig legórtam egy nagy követ, tiszteletet leróni lehet ott is, csak tessék. Nekem örök emlék marad anyám pálcája - a merev ébenfa-pálca -, amit magammal hoztam, ha már a sajátom - a szeretett sárkányszívizom-húrós cseresznyefa - darabokban van.
Menekülnöm kellett tehát újra. Egy régi, intézetben megismert barát segített. Álnevet, és papírokat kaptam: egy olyan fiú személyazonosságát öltöttem magamra, akinek a hulláját soha nem fogják megtalálni, sajátom pedig hátrahagytam a halott fiú mellett (ezúton is jó étvágyat az őt elfogyasztó bestiának).
Miután megöltem tehát anyámékat, el kellett tűnnöm az országból is. Angliába utaztam, a Roxfort jó helynek hangzott - az alapján, amit az a lány locsogott még azon a bizonyos nyáron, és ott úgysem keresne senki. Épp annyira nem, amennyire én se keresem őt - a lányt, aki egy levelet sem volt képes küldeni, egyszer sem. Pedig megígérte, és én úgy vártam! Vajon most, hogy újra találkozhatunk majd... Vajon megismer egyáltalán?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

Kor :
20
Hozzászólások száma :
103
Hírnév :
0

TémanyitásTárgy: Re: Rodya Paul Yukobow   Pént. Aug. 26, 2016 12:42 am

Gratulálunk, elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Rodya Paul Yukobow
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Magic of Darkness :: 9 és 3/4-ik vágány :: Beosztási ceremónia :: Elfogadott karakterek :: Roxfort-
Ugrás: