Hermione és Mina

Kor : 32 Hozzászólások száma : 32 Hírnév : 0

Izgatottan írtam meg a baglyot Hermionénak, mikor eszembe jutott az a növény, ami nagy segítségünkre lehet Harry esetében. Hogy lehettem annyira balga, hogy elfeledkeztem róla? Mondjuk, nem nehéz, mert alig van már belőle pár példány, azok is csak Olaszországban, és hát… hmm… a hozzájutás lehetetlen, nemhogy bájitalt, gyógyszert vagy bármi mást lehessen készíteni belőle. De nem gond, már mindent kitaláltam, csak szeretnék beszélni vele erről egy kicsit, beleásni a részletekbe, és talán ő is észrevesz majd valamit, amivel javíthatnánk az esélyeinken.
Ránézek az órára a patikában, és rájövök, hogy késésben vagyok. De a főzet… Nem, mennem kell, neki is dolga… a főzet… Kétségek között állok a helyiség közepén, mellettem az üst, benne a fortyogó nedűvel, amiért néhány óra múlva jön majd a gazdája. Az ajkamba harapok, mire mint egy felmentőseregként megjelenik a főnököm. A kezébe nyomom a kanalat és az instrukciókat.
- Sajnálom, de most el kell mennem egy kis időre. Sietek vissza.
Rohanok a kijárat felé, és már hallom a hátam mögül az érdes hangot, mikor megfordulok, és visszamegyek. A főnököm elmosolyodik, de csak megpacskolom a kezét, felveszem a mellette felejtett dossziémat, és már indulok is.
- Ígérem, ha visszajöttem, akkor megbeszéljük, de a Szent Mungóba kell mennem.
- Lina! Lina, gyere vissza! Lina…
Nem fordulok meg, mert tudom, hogy akkor még sokkal tovább itt ragadok, mint ameddig lehetne. És azt is tudom, hogy akkor talán el sem engedne, mivel elfelejtettem időben szólni neki. A kórházba érve elrohanok a recepciós medimágusok mellett, hogy pár pillanattal később belépjek abba a szobába, ahol Hermione van.
- Szia! Ne haragudj a késésért.
Kiesnek a lapok a kezemből, mivel egyszer már eltévedtem felfelé jövet, és akkor a nagy keresésben nekimentem valakinek. Lerakom az asztalra a papírokat, és lehuppanok.
- Van valami változás az állapotában?
Arra vagyok kíváncsi, hogy a legutóbbi látogatásom óta javult vagy romlott a helyzet. Minden morzsányi információdarab fontos lehet, de mielőtt még jobban belemennénk azokba az információkba, kutatni kezdek a táskámba, majd ciccentek egyet.
- Otthon hagytam a képet – sóhajtok. – Ha a patika felé jársz odaadom, vagy legközelebb mikor jövök, akkor elhozom. Van egy növény Olaszországban, ami talán a segítségünkre lehet. Akár meg is gyógyíthatja Harryt, ha minden körülmény összepasszol.

Tárgy: Re: Hermione és Mina Hétf. Okt. 24, 2016 12:06 pm

Lapos oldalpillantást vetek a karórámra, késésben vagyok, ami sosem volt jellemző rám. A jegyzeteimet elrendezem az ölemben, a csoporttársaimra nézek, akiknek látszólag nem tűnik fel, hogy ezúttal a terem hátsó felében, széken ücsörögve várom a gyakorlat végét. A gyógyító, akinél most a megfigyelést végezzük, csupán egy szűk körnek magyaráz az ecsetelés fortélyairól, engem is érdekelne, de most éppen minden gondolatomat leköti, hogy távozzak, amint lehet. Még néhány utalás az amúgy is terebélyes olvasmánylistához, igen, ezt nézzék meg a következő gyakorlatra, köszönöm a figyelmet, blabla, rám aligha jellemző tiszteletlenséggel kezdek pakolni. Jegyzetfüzetemet a hátizsákomba dobom, a pennát és a tintásüveget is, remélhetőleg nem folyik ki, de ami a muglik számára hatalmas probléma, az egy varázslónak csupán néhány pálcaintéssel visszafordítható.

Futólépésben haladok a folyosón, a hármas számú olvasóba beszéltük meg a találkozót, mert ott a napnak ebben a szakaszában még nincsen senki. Pontosabban inkább zárva van, de ha éppenséggel külön engedélyed van, mert mindenképp szükséged van néhány lexikonra már nyitás előtt, készséggel kinyitják neked. Levegő után kapkodva érkezem meg, a gondnok, aki csak azért fáradt ide a napnak ebben a szakaszában, hogy beengedjen, morog valamit az orra alatt, ami egyszerre hangzik „a kulcsot adja le a recepción”-nak és „ott lovagol Napóleon egy disznón”-nak, szóval inkább nem kérdezek vissza. A férfi távozik, Mina pedig befut, a lapjai szanaszét repülnek, láthatóan nem sietett kevésbé, mint én.
– Szia! Gyere csak, még egy teljes óránk van, míg hivatalosan is kinyitják a termet – magyarázom, kihúzok neki egy széket a szimpatikusnak talált asztalnál, én magam is leülök. – Még mindig stagnál. Flamel jelentését várom a sárkányvérről, talán az ki tudná billenteni, de ismered, sosem volt erőssége a határidők betartása – közlöm, miközben megpróbálok színtelen hangon, objektíven beszélni, de sajnos nem sikerül. Az ilyen idegesítő, kötelességet és csapatmunkát nem ismerő alakok miatt borulnak állandóan a veszélyes ügyek.

Mégis elkerekedik a szemem, mikor Mina a titokzatos növényről kezd beszélni! Jaj, édes Merlin, lehet, hogy most az egyszer jutunk valamire?! Kezemet a szám elé kapom, ezzel visszagyűrve egy izgatott sikolyt, ami már éppen ki akarta volna bukni.
– Milyen növény? Milyen körülményeknek kell összepasszolnia? Szükséged van segítségre, hogy elhozd Olaszországból?

Kor : 32 Hozzászólások száma : 32 Hírnév : 0

Megkönnyebbülve hallom, hogy egyelőre kettesben vagyunk. Nem szeretem kiadni a kezemben lévő információkat idegeneknek, főleg ha még magam sem vagyok biztos benne, hogy az eredményeim helyesek. Egy valamit biztosan a szüleimtől örököltem, és az a titkolózás a kutatásaimról, amíg csak szükséges. Ezért is leptem meg saját magam, mikor az első felmerülő akadály láttán ahelyett, hogy saját magam próbálnám megoldani a dolgot, inkább rohanok Hermionéhoz egy olyan információval, ami még nagyon kétséges.
- Ez nem jó hír. Reméltem, hogy a múltkori főzet valamerre kilendíti majd, de akkor tévedtem.
Előveszek néhány pergamen lapot, és jegyzetelni kezdek. Valamelyik összetevővel lehetett a baj, vagy a mennyiségével, vagy legalábbis így kizárhatunk néhány okot, ami Harry állapotát okozza.
- Igen, őt én is ismerem – mosolyodom el, ahogy leteszem a pennám. – Én is várok rá néhány összetevő miatt. Valószínűleg ugyanabból a sárkányból lesz alapanyagunk.
És tudom, hogy mennyire furán hangzik ez a mondat, de jelenleg nem tudom másként megfogalmazni. Szükségem van arra a sárkány májra, hogy egy nagyon erős italt készíthessek el, de amíg az nincs meg, addig nem érdemes senkinek és ezúttal tényleg senkinek sem szólnom róla. Az összegyűjtött lapokból megpróbálok egy kupacot csinálni, és átadni neki.
- A tüskés orchideáról van szó. A leggyakoribb felhasználhatósága a virágjának, a saját tüskéi által termelt idegméreg ellenszereként vált ismertté, de a növény ha nem is olyan erősségű, mint egy bezoár, sokféleképpen lehet hasznosítani. Már dolgozom néhány lehetséges recepten, azok ott vannak a lapok között.
Elszégyellem magam, mert legalább sorrendbe kellett volna raknom, de így csak egy halom szemétnek tűnik. Mégis értékes információkat rejt, és tudom, hogy Hermione alaposabban át fogja majd nézni, mint ahogy én azt kidolgoztam.
- Egyelőre nem tudsz segíteni. Már felvettem a kapcsolatot Pyrites professzorral a Roxfortban. Mindenképpen szükségem van az ottani üvegházakra, hogy valahol nevelni lehessen, és a Minisztériumban is voltam már. Sajnos nem olyan könnyű elhozni ide, és még ha ide is ér, kell egy kis idő, amíg az üvegházban berendezkedik.
Eddig tartott a jó része a dolognak, most jöjjön a rossz. Mert valamit megtanultam eddigi tapasztalataimból. A jó rész után mindig a rossz következik, és az majdnem mindig felülmúlja a jót.
- És akkor a rossz hír. Sajnos a virága csak ötévente nyílik. Hacsak nem kapunk egy olyan példányt, aminek a virágzása a közeljövőre várható, akkor akár ennyit is várnunk kell.
Összekulcsolom a kezem a maradék papírokon. Röviden végül is ennyi lenne a lényege a mondandómnak, hiszen minden le van írva.
- De nem kell kétségbeesni a rosszabbik esetben sem. Rengeteg tesztet lehet végrehajtani, hogy kiderüljön, a növény egyáltalán gyógyítja-e Harry betegségét, és már töröm a fejem egyéb felhasználhatóságon is, mint az eddig ismertek.
Igen, van is néhány bájital kezdemény, amivel kísérletezni szoktam esténként, de azok még nagyon gyerekcipőben járnak a készhez képest, és való igaz, hogy a szárított virágszirom, és a csak ehhez a növényhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező más virágok a közelében sincsenek annak a hatóanyagnak, amire nekünk most szükségünk van.
- Lenne egy nagyon fontos kérdésem, mielőtt továbbmegyek a kutatásokkal. Elképzelhetőnek tartod, hogy Harry állapotát nem is valamiféle bájital, mérgezés vagy valami hasonló okozza, hanem sötét mágia?
Elgondolkodok kicsit, mivel halványan, egy elég kis lehetőségként eszembe jut még valami. Harry muglik között nevelkedett, azokat a gyógyszereket én nem ismerem.
- Mi van a mugli gyógyszerekkel? Tudsz nekem szerezni néhányat tanulmányozásra? Nem szeretnék kizárni semmilyen lehetőséget, és nála fennállhat ez a lehetőség is.

Tárgy: Re: Hermione és Mina Kedd Nov. 01, 2016 6:01 pm

Mina mindig meg tud lepni, nem hiába Scamander! Talán az ő családja az egyetlen olyan, akiknek kollektív eredményeit már álmomból felriasztva is idézni tudnám, és valóban rászolgáltak erre a csekély, ám összehasonlíthatóan fontos eredményre. Egy famíliát se tudnék mondani, ahol mindenki ilyen tehetséges, Mina édesanyja is egy a legkiválóbb boszorkányok közül, egyfajta fény a szakmájában. Ezért is tagjai mindketten a kutatócsoportnak, mely bár sokak szemében az én nevemhez köthető, egyértelműen Dumbledore mozgatja a szálakat. Ennél ékesebb bizonyíték nem is kell a sikerhez!

Érzem, ahogy az izgalomtól felgyorsul a szívverésem, miközben közelebb hajolok az asztal felett Minához. Nem tévedsz, igaz? Nem, biztosan nem. Látom az arcán, és bár nyilván nem akar engem hamis reményekbe ringatni, jelenleg képtelen vagyok a józan ész mezsgyéjén maradni. Pillanatok választanak el a mámoros, felelőtlen boldogság szakadékától!
- Tüskés orchidea? Igen, olvastam már róla, de akkor nem tűnt különösebben érdekesnek. Persze, ez Harry betegsége előtt volt, szóval... - megvonom a vállam, ezúttal nem az én személyes, sivár élményeim állnak a középpontban. Sokkal jobban izgat mindaz, amit Milena mondani tud! Ötévente virágzik? Nem kell elképzelnem az arcomat ezt hallva, pontosan tudom, hogyan festhet a pillanatnyi csalódottság. Mégsem érdekel. Ha már eddig eljutottunk, most hátráljunk meg?

- Akkor elvégezzük azokat a teszteket. Dumbledore biztosan a rendelkezésünkre bocsátja majd a szükséges eszközöket - jelentem ki, efelől nincs kétségem. Rátérhetünk a következő, Milena által felvetett pontra. - Szívesen hozok neked mugli gyógyszereket, bár nem tudom, mennyire valószínű, hogy a támadó ismerjen ilyesmit. Nem hiszem, hogy egy mugli születésű mérgezte meg. De majd te úgyis megmondod, milyen nyomokat találsz a szervezetében. Akár lehet sötét mágia is a betegség forrása, végül is ez sincs kizárva. Azt remélem, ezt a legilimencia segítségével feltárhatjuk. Ha egyszer behatolunk Harry agyába, talán találunk ott emlékeket, amik megbűvölésre utalnak.

Kor : 32 Hozzászólások száma : 32 Hírnév : 0

Ha az élet minden területén annyira biztos lennék magamban, mint a bájitalokban és növényekben, akkor nem a kezeimet tördelve mennék el néhány helyre, és talán olyanokat is észrevennék, amiket egyébként nem. De ez egy másik történet, és nem most ebben a teremben kéne végiggondolnom a dolgot. Hermione számít rám, és ezért minden tőlem telhetőt meg kell tennem az ügy érdekében. Főleg, mert tudom, hogy nagyon szívén viseli a történteket, és hogy minél előbb megtaláljuk a megoldást.
- Logikus, hiszen, tényleg nem lehet máshol megtalálni csak Olaszországban, és a bájitalokat szokták adni-venni, de azok meg drágák és a kísérleteim miatt jobban járunk a növénnyel.
Nem is merem elárulni, hogy mennyi lenne az ára a bájitaloknak, főleg az ellenszereknek. Maradjunk annyiban, hogy elsősorban az aranyvérű családok engedhetik meg maguknak, vagy azok, akiknek túl jó kapcsolataik vannak az ottani toxikológusokkal. Még nekem sincs olyan jó, hogy csak úgy, az ár töredékéért kapjunk egyet, ezért van szükség Dumbledore és a minisztérium közreműködésére. Kiveszem az egyik lapot a többi közül.
- Holnap küldök majd neki egy baglyot, és felveszem a kapcsolatot Perselusszal is. Van néhány alapanyagból hiányom, talán kölcsönözni tud nekem az iskolai készletből.
Szerencsére meg vannak már rendelve, csak idő kell hozzá, hogy megérkezzenek. Nem tudom, melyik tesztekkel akarjuk majd kezdeni, de egy-egy teszt között időt kell hagyni, hogy kiürüljön Harry szervezetéből, ha éppen arról van szó, és talán jobb lenne az egyszerűbbeket venni előre.
- Én sem hiszem, hogy ez lenne az oka, de mivel nem ismerem a mugli orvoslást, tényleg nem szeretnék kizárni semmit. És talán hasznomra is lehet néhány ott használatos szer.
Szóval, van egy legilimentor is, aki talán a segítségünkre tud lenni. Ez hasznos információ és azonnal el is kezdek felírni néhány kérdést, amiknek igazából csak akkor van értelme, ha már láttuk is, hogy mi a helyet. Átadom a pergament Hermionénak, amin igazából olyan általános kérdések vannak, mint ’Milyen illatú a bájital?’ és ’Milyen az íze annak, amit megivott?’
- Ezt add oda majd a legilimentornak, kérlek. Fontos lenne a bájitalok és a tesztek pontosabb megállapításához, hogy ne csak vaktában lövöldözzek.
Valóban úgy gondolom, hogy valamilyen sötét varázslat okozná az állapotát, de pont ugyanannyi esélye van, mint a bájitalnak. Hirtelen felállok, mikor eszembe jut még valami, amire eddig nem is igazán gondoltam, de már most segítségemre lehet. Persze ettől megint szanaszét szóródik az ölemben tartott táskám, abból a holmik, és a papírok is.
- Be kell jutnom Harryhez – közlöm tényszerűen. – Van néhány bájital, aminek a hatása még napokig, vagy hónapokig tart olyan formában, hogy érződik az illata a közelben.
Ugyan ezzel még mindig nem jutnék sokkal közelebb a megoldáshoz, de az is sokat számítana, ha ennyi idő után mondjuk… karamellát éreznék a közelben. Lehetőség, és a lehetőségek tárháza túl nagy ahhoz, hogy csak vaktában lövöldözzek, de addig, amíg semmilyen közvetlen bizonyítékom nincs valamire, addig marad a lövöldözés.

Tárgy: Re: Hermione és Mina Pént. Nov. 18, 2016 10:05 pm

Minden izgalmam, és égben ugráló pulzusom ellenére, nem bírok ellenállni a kísértésnek, és egykori bájitaltan tanárom nevére egy sokatmondó fintorral válaszolok. Amit Snape művelt velem, még mindig fáj. Hogy ezt a fontos ügyet egyszerűen továbbpasszolta a megnyerő és nyilván tehetséges Balmainnek, akiről viszont semmit nem tudtam az első találkozásunkig. Mindezt a titoktartás jegyében! Hát, ha annyira képes lenne tartani a száját mindenki ebben az ügyben, talán nem kéne sorszámot osztogatnom a lelkes kalandoroknak, akik esetleg minden előképzettség nélkül, de be szeretnének szállni. A hírnév az hírnév. És lássuk be, nem minden évszázadban adódik lehetőség arra, hogy jelen legyél a Kis Túlélő, a Kiválasztott dicsőséges feltámadásánál, vagy tragikus halálánál. A hülyének is megéri. (Attól tartok, Snape is valahogy így gondolkodhatott, mikor ezt az ügyet ilyen hányaveti módon kezelte.)

- Felveszed vele a kapcsolatot? Hát, biztosan nagyon fog örülni neked. Mina, engem háromszor hajtott el, Ansel Balmaint afféle pótlékul ajánlotta, mert ő nem kíván részt venni ebben a játékban. És persze, Ansel zseniális, de előbb smárolom le Bolyhoskát, minthogy annak a képtelen alaknak tovább könyörögjek! - magyarázom, talán kissé hevesen is, de sajnos, az utóbbi idők nem segítettek hullámzó indulataim rendezésében. Veszek két mély levegőt. Koncentrálj a feladatra, Hermione!
Elveszem a papírt, és egy pillantást vetve rá, a zsebembe csúsztatom.
- Rendben, átadom neki, amikor legközelebb beszélünk.

A kérése nem lep meg különösebben, mégis érzem, hogy kicsit meghökkent arcot vágok. Most? A nap közepén? Az egy dolog, hogy be tudtunk kéreckedni egy üres terembe, de hogy átkísérjem a folyosón, be Harryhez? Bár, ha belegondolok - Mina egy Scamander, a nevét és az arcát is ismerik, biztosan nem lenne az osztályvezetőnk ellenére, ha őt látná a hét lakat alatt őrzött betege mellett. Ráadásul, Marsal gyógyító tudja, hogy megbízhat bennem.
- Oké. Akkor szedjük össze ezt a sok mindent, - szavaimat megtoldom egy nonverbális invitóval, és már kupacba is rendeződnek a papírjai - és kövess!
Az út Harry kórterméig csak pár percig tart, mégis szálakra szakadnak az idegeim, mire felérünk, mert Minát rengetegen, indokolatlanul sokan és bántó leplezetlenséggel bámulják meg. Miár szinte alig várom, mikor ugrik elő valahonnan egy visítozó gyakornok, hogy aláírást kérjen a dekoltázsára, mikor elérjük a kórterem ajtaját, benyitok, beterelem magam előtt és fellélegzek. Ketten vagyunk. Pontosabban hárman.
- Nos? Érzel bármit is?

Kor : 32 Hozzászólások száma : 32 Hírnév : 0

Reménykedni nem szégyen, sőt, kifejezetten jó dolog, főleg ha végül megkapjuk azt, amit szerettünk volna. De mi van akkor, ha mégsem? Akkor jön a csalódás, a kétségbeesés és a következő remény, hogy talán rosszul tudjuk, hallottuk, láttuk, bármi más. Az örök körforgás.
- Nem tehetek mást, muszáj felvennem vele a kapcsolatot. Az ő tudása egyelőre szerteágazóbb, mint az enyém, és sohasem árt egy másik meglátás sem.
A többiről nem nyilatkozom, egyelőre nem akarom elhinni, hogy ez a név felmerült a kutatással kapcsolatban. Az a tahó alak, hogyan volt képes meggyőzni Perselust vagy akár Hermionét, hogy szükségünk van rá? Veszek egy mély levegőt… Sok mély levegőt, majd elmosolyodom, hogy legalább nem nekem kell beszélnem vele, és remélem, hogy sohasem. Soha többet nem.
- Köszönöm, nem is tudod mennyire hálás vagyok érte.
És úgy egyébként még nagyon sok minden miatt. Viszont egy valamiben biztos, hogy nem tud segíteni ez a lehetőség, és az a népszerűség elkerülése. Ezért is jó a patika, ott békésen dolgozhatok, senki sem zavar, és eddig minden lehetőséget visszautasítottam, ami arra irányult, hogy álljak be a pultba. Azzal a bolt forgalma nem nőne, csak a nézelődőké. Nem is tudom, hogy tényleg csak a személyemnek, vagy a családom hírnevének köszönhető ez a nagy érdeklődés irányomba.
Hálásan nézek Hermionéra, mikor összeszedi azt a hatalmas kupit, amit az asztalon hagyok. Néha idegesít a szétszórtságom, főleg az, hogy a pálcám használata is gyakran esik ennek áldozatul. Némán követem őt, közben nem egyszer félrelépve, hogy kikerüljek néhány felém közeledő diákot. Nem értem miért vagyok így megkülönböztetve, tényleg nem tettem semmi olyat, és nem szeretem a családom hírnevét kihasználni.
Nagyon megkönnyebbülök, mikor belépünk a helyiségbe, ahol Harry van. Leteszem a holmim egy székre, majd óvatosan közelebb megyek, gondosan ügyelve arra, hogy ezúttal ne essek hasra, mondjuk. Alaposan beleszagolok a levegőbe, de nem érzek semmit. Közelebb megyek az ágyhoz, de még mindig semmi. Sóhajtok és visszanézek kísérőmre.
- Erről egy szót se – teszem a mutatóujjam a szám elé.
Ha kiderülne, hogy mire készülök, a Mungó közelébe se engednének többé. Lehajolok, beleszagolok a levegőbe közvetlenül Harry ajkainál, majd meg is csókolom egy pillanatra, aztán kiegyenesedem és ellépek a legközelebbi falhoz. Nem szólok, hosszú percekig. Nincs mit mondanom.
- Semmi. Se illatra, se ízre. Semmi. Pedig reménykedtem benne, hogy lesz majd valami, ami közelebb visz. Ha illatra nem is, akkor… ez viszont felvet egy új problémát. Mi van, ha azért nem érzek ízt az ajkain, mert nem itta meg, hanem másként került a szervezetébe?
És akkor itt megint visszatérünk ahhoz a részhez, amit korábban már felvetettem. Mugli módszer. Ha nem is mugli szerek, de a módszer lehet az.
- Biztos vagy benne, hogy Balmain a legjobb választás legilimentornak? – lépek oda a lányhoz. Eddig kerültem a témát, de ezúttal már nem hagyhatom ki. – Ezt a helyzetet, most ő tudja megoldani. A segítségére van szükségünk immár sok mindenben, csak arra kérlek, hogy tartsd őt távol tőlem. Igyekszem én is elkerülni, de soha többé nem akarom látni. Egyszer is elég volt. Nem, még sok is.
Visszanézek Harryre. Most már tudom, hogy merre van, ha kell, akkor be tudok jönni hozzá. A semmi eredmény is valami, csak időre van szükségem, amíg összeírom a lehetséges bájitalokat, amiknek nem érződik az illatuk/szaguk, és ízük sincs. Most már biztos, hogy szeélyesen kell felkeresnem Perselust és nem csak baglyon keresztül.

» Alex & Hermione
» Gilbert & Mina
» Hermione Granger
» Elkészültem az előtörténetemmel!
» Argo & Mina

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés